Csehi Natália: Karácsony

Nekem a karácsony nagyon fontos: sok szép emlék, ajándék! De nekem már soha nem lesz olyan karácsonyom, mint volt, mert elvesztettem egy Kincset, aki a legfontosabbak közé tartozott.

Ő nem más, mint az én Tatám. Nagyon sok szép emlék fűződik a karácsonyhoz! A fa csodálatos! Rajta a gyertyák, az égők, a díszek. Nagyon szeretem, amikor Szentestén feldíszítjük a fát! Imádom, mikor látom a fa alatt az ajándékot, és, mikor én is odarakhatom! Annyira örülni szoktam, hogy sok az ajándék, de mégis annak, amikor nem nekem, hanem másnak van sok ajándéka.

Most elmondok egy titkot: (...) ;P
Remélem, örülni fog!

Anyáék még nem tudom, mit kapnak, de majd kiagyalom.
Nekem így telik egy karácsony.

Kovács Ildikó: Legszebb karácsonyom

A karácsony számomra azt jelenti, hogy együtt van a család. Ajándékozunk, játszunk. A játszás általában a gyerekeknél van. A felnőttek csak beszélgetnek.

Mi, gyerekek jobban várjuk az ajándékozást, mert gyerekek vagyunk! Nálunk általában úgy van, hogy reggel megyünk oda, ahol éppen tartjuk a karácsonyt, aztán ebédelünk, ebéd után egy kis desszert, és a gyerekek várnak… Nyösztetik a felnőtteket, hogy mikor van már ajándékozás?

Mielőtt behívna minket mami a szobába, azelőtt mindig bemegy ő maga. Kicsit gyanús, de mindegy. De végre megtörténik! Mami behív a szobába! A gyerekek csak úgy rohannak! Belépnek a szobába és látják a sok ajándékot.

Szebbnél szebb ajándékok voltak, de nekem az volt a legszebb, hogy együtt volt a család egészségben, békességben.

Sütő Máté: Karácsonyi mese

Hol volt, hol nem volt, volt egy kisgyerek. A kisfiúnak az volt a neve, hogy Oli.

Egyszer szombat reggel felkelt és kinézett az ablakon, és aztán meglátta, hogy esik a hó. Felöltözött és kiment. Épített egy hóembert, szánkózott. Aztán eljött az alvás ideje.

Másnap, karácsonykor kiment játszani. Éppen akkor jött meg Oli anyukája, Ági.

- Gyere kincsem, enni megyek.

- Anya egyél!

- Fürödjél meg, aztán megnézzük, kaptál-e valamit.

- Jó anya!

Megnézték, van-e valami a fa alatt. Igen! Teli volt ajándékkal! Örült neki Oli.

- Na látod, fiam, megkaptad végre, amire vágytál.

Szabó Beatrix: Mit jelent nekem a karácsony?

A Karácsony nekem szeretetet, együttlétet, barátságot és az ünnepi hangulatot jelenti.

A Karácsony nagyon szép és jó ünnep, mindenki számára. Karácsonykor együtt van minden család és készülnek a karácsonyra.

Szeretet tölt el minden házat karácsonykor. Ilyenkor összejönnek a családok és szeretteik egy nagy lakomára, aztán mindenki bemegy, hogy megtörténjen a csoda.

A Karácsony mindenki számára csodálatos ünnep az életben. Nem csak az ajándékok miatt, hanem a boldogságért is csodás ünnep. Az ünnepben, mint a karácsony, van olyan, hogy fehér karácsony, és van olyan is, hogy nem fehér karácsony.

Karácsonykor a jó emberek, még a szegények is, szerintem jót okoznak egy kis ajándékkal. A családok együtt díszítik a karácsonyfát, listát írnak a gyerekek a kedves Mikulásnak vagy a Jézuskának. Minden gyerek vár, készülődik, mert szeretik a karácsonyt, és örülnek. Szeretik a fát díszíteni és az ajándékokat is, és a karácsony napja a legjobb az életben. A Szeretet ünnepe a karácsony.

Tusjak Márton: Legszebb karácsonyom

Az én legszebb karácsonyom 2012. 12. 23. volt.

Nagyon fel voltam dobva, hogy holnap karácsony lesz unokatesómnál, de elgondolkoztam, hogy milyen ajándékot kapok. Aztán apa azt mondta, hogy nem az ajándék a legfontosabb, hanem, hogy együtt vagyunk. De én azt mondtam, hogy inkább az ajándék.

Megyünk ki az én két unokatesómmal biciklizni és véletlenül az unokatesóm elesett és eltörte a lábát. Aztán tesómmal vinnünk kellett a kórházba, és azt mondta az orvos, hogy benn kell lennie egy hétig. Felordítottam, hogy lemarad a karácsonyról. Mindenki azt mondta, hogy „Tudjuk.” Hazamentem és nagyon rosszul voltam, és odahívtam a másik unokatesómat, meg tesómat, hogy találjunk ki valamit, hogy boldog legyen ő is. Ezért kitaláltuk, hogy mit csináljunk.

Az volt a terv, hogy ha ő nem tud hazajönni karácsonyozni, akkor mi elvisszük hozzá a karácsonyt. Vittünk díszeket és egy mini karácsonyfát. Leraktuk elé, feldíszítettük a szobát, és bejöttek a felnőttek és meglátták, hogy mit csináltunk. Azt mondták: Ez igen!

Ott karácsonyoztunk a kórházban, és rájöttem, hogy nem az ajándék, hanem a szeretet és az együttlét a fontos.

Vozár Kornélia: Karácsony

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember, akinek öt gyereke volt. Alig volt pénzük, nem tudtak nem tudtak venni semmit, kenyeret is csak nagyon ritkán.

Amikor elérkezett a karácsony, a szegény ember nem tudott semmit venni a gyerekeinek, ezért kieszelte,hogy elmondja nekik azt a dalt, amit még a nagymamája tanított neki, és ez lesz a karácsonyi ajándék számukra. Mindent kigondolt, dolgozott sokat, hogy meglegyen nekik az étel karácsonykor, és azért is, hogy legyen egy karácsonyfájuk.

Amikor eljött a Szenteste, a szegény ember a fa alá ült a gyerekeivel és feleségével. Elénekelte a gyerekeknek a szép éneket Jézusról. A gyerekek mind azt kérték, hogy a szegény ember tanítsa meg nekik is azt a szép éneket!

A szegény ember ezt felelte:

- Persze, szívesen megtanítom nektek ezt a szép dalt!

Elmondta egyszer és a gyerekek pedig utána mondták. Így ment ez órákon át, míg a gyerekek meg nem tanulták a dalt. Amikor megtanulták, egész este ezt énekelték. Egyszer így szóltak az apukájukhoz:

- Nagyon szépen köszönjük, hogy megtanítottad ezt a szép dalt! Jobb ajándékot nem is kaphattunk volna! Te vagy a legjobb apu a világon!

- Szívesen – válaszolt az apa nagy örömmel, és énekeltek tovább.

Vége!

Arató Vivien: Mit jelent nekem a karácsony?

Karácsonykor az egész család együtt van.

Sokan úgy gondolják, karácsonykor csak ajándékot lehet kapni. De igazából ez a szeretet ünnepe. Összejön a család, jól érezzük magunkat, sokat nevetünk és játszunk.

Karácsony előtt van egy nagyon fontos időszak, ezt Adventi időszaknak hívjuk. Adventkor egy négy gyertyás koszorút készítünk, amelyen minden vasárnap egy gyertyát meggyújtunk. A negyedik vasárnap már mind a négy gyertya ég, és itt a Szenteste.

Kondacs Roland: Karácsonyi várakozás

Karácsony előtt meghívjuk a rokonokat. Anya előkészíti az ennivalót, hogy ha megjönnek a vendégek, akkor legyen mit enniük.

Becsinált levessel kezdünk, utána jönnek a különféle húsok. Ha elfogyasztottuk a vacsorát, akkor jön a desszert. Miután megettük a desszertet, utána jön az ajándékbontás. Miután kibontottuk az ajándékot és elmentek a vendégek, összepakolunk, és megyünk tévézni, aludni.

Oláh István: Karácsony

Amikor egyszer reggel felébredtem, nem bírtam nyugton maradni. Reggel hét órakor már ki is mentem és bámuló szemekkel ott is maradtam, mert az udvar tiszta fehér volt.

Nagyon örültem, és már rohantam is felöltözni. Fel is riasztottam anyát és apát. Egy jó fél óra után meg is győztem őket, hogy menjünk az udvarra hócsatázni.

Fél óra után el is készültek a hóvárral. Kezdtünk máris csatázni. Az első körben én győztem. Utána anya és apa, aztán megint négyszer én győztem. Aztán bementünk inni egy forrócsokit.

Két óra után anyával mentünk szánkózni a „városba”. Nagyon jó volt a szinte egész napos szánkózás.

Meg is kaptam este azt, amit nagyon akartam, egy távirányítós, egyméteres darut. Apa fülbevalót. És anya a ruhákat.

Ez volt a legjobb karácsony az életemben.

Oláh Petra: Díszítsük fel a fát!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kerek erdő. Ott élt Nyulacska, Tüsi és Bambi.

Egy szép napon, mikor esett a hó, Nyulacska és Tüsi kiment az erdő fenyvesébe, és valamit munkálkodtak. Volt náluk makk, csipkebogyó, mindenféle termés és levél.

- Mit csináltok? – kérdezte Bambi, aki abban a pillanatban ért oda.

- Díszítjük a karácsonyfát! – kiáltották boldogan a munkálkodók.

- Mert fa nélkül nincs ünnep – tette hozzá a nyúl.

- Ettől szép lesz az erdő – dicsérte az őz.

- Hát akkor segíts te is! Sok kéz úgyis sokra megy! – javasolta a süni.

Így együtt dolgoztak.

Hamar elkészültek, és este a fa alatt sok ajándék várt rájuk. De hogy mit kaptak, nem tudom, az már egy másik történet.

Szabó Dávid: A gondterhelt Mikulás

A Mikulás nagyon gondterhelt volt. Ezért egy manóra bízta az ajándékok kiosztását.

Amikor a manó a szánon volt, a Mikulás rájött, hogy csak ő tudja vezetni a rénszarvasokat. De a manó ellógott. A Mikulás azt mondta:

- Csak boldogul!

És elment lepihenni. Eközben a manó egy háznál volt és épp egy ajándékot rakott a fa alá. Amikor visszament a szánhoz, látta, hogy eltűnt az egyik rénszarvas. De ő tovább ment, és sikeresen kiosztotta az ajándékokat. És visszament a Mikuláshoz:

- Kiosztottam az ajándékokat, de elveszett hat rénszarvas.

A Mikulás válaszolt:

- Összeszedem a rénszarvasokat és visszatérek.

A Mikulás össze is szedte őket és rájött, hogy neki is megvan a maga feladata.

A manó pedig kihúzott mellel ment el a többiek között, és úgy gondolt magára, mint a „karácsonyi hős”.

Székely Veronika: A karácsony

Hol volt, hol nem, volt egyszer az Óperenciás tengeren is túl egy kislány. Annának hívták. Az apja Gábor volt, az anyja Rozelin.

Épp a karácsonyra készültek. Az anya, Rozelin elment megvenni a karácsonyfát. Addig Anna és Gábor elővették a karácsonyfadíszeket, és végül hazajött Rozelin is. Feldíszítették a fát és eljött az este, elmentek aludni. Reggel a fa alatt volt egy csomó ajándék.

- Na, Anna, mit kaptál?

- Egy nagy sminkkészletet.

- De lányom, ehhez még kicsi vagy!

- Apa, 18 éves vagyok!

- Hogy megy az idő!

- Na, Anna, nyisd ki az ajándékot!

- De jó! Egy báli ruha! Köszönöm! Köszönöm! Nagyon szépen köszönöm!

- Tudod, mire használod?

- Igen, elmegyek bulizni.

- Jól van Annám, az a lényeg, hogy tetsszen neked.

- Köszi anya és apa!

- Szívesen!

- Holnap akkor elhívom a barátaimat és elmegyünk bulizni.

- Jó! Bármikor elmehetsz a barátaiddal.

- Jó!

Végül hazajött és elment aludni a jó puha ágyba. Boldogan éltek, míg meg nem haltak.

Vajgel Pál: Karácsonyi csoda

Karácsony reggelén elmentünk kiválasztani a karácsonyfát.

Díszítettük-díszítettük, de nagyon nehezen, mert mindenki mást akart. Apa azt szerette volna, ha lenne rajta szalag. Anya azt, hogy gyöngyök. Én szaloncukrot akartam rátenni, a húgom pedig gömböt.

De estére sikerült feldíszíteni, addig anya mézeskalácsot sütött.

Elmentünk otthonról, és mikor hazaértünk, a karácsonyfa alatt voltak az ajándékok, és az egész család boldog volt.

Valkovszki Edina: Karácsony

A karácsony a legszebb ünnep. Karácsony előtt négy vasárnap gyújtunk egy-egy gyertyát. Karácsonykor egymást ajándékozzuk meg.

Egyszer három jó barát, a medve, a nyúl és a macska úgy határoztak, együtt laknak. Tél lett, és annyi hó esett, hogy szánkózni is lehetett. Egyik nap ki is mentek szánkózni. Útközben találtak egy ládát, amiben karácsonyi díszek voltak. Kérdezték a szomszédoktól, hátha az övéké, de nem. Ezért úgy határoztak, hazaviszik. Vittek még fenyőfát, hogy azt is feldíszítsék. Olyan szép lett a fenyő, hogy úgy gondolták, lerajzolják emlékbe.

Karácsony este lett. Azt játszották, hogy kihúzták egymás nevét és annak kellett ajándékot venni. A medve a macskát húzta, a nyúl a medvét, a macska pedig a nyulat húzta.

A medve szánkót vett a macskának, a nyúl egy csupor mézet vett a medvének. A macska nem tudta, mit vegyen a nyúlnak, ezért egy rajzot készített hármukról. A nyúl annyira örült az ajándéknak, hogy ezt a karácsonyt sose felejti el.

Barna Ágnes: Jégvirág

- Gondolatok a karácsonyról -

Fehér hólepel terül a városra. Csupán a járdák szürke betonjára nem nyújtózhat a fehér téli szőnyeg, a város lakói minden reggel lapáttal indultak harcba a hótenger ellen. Máshol viszont a tél apró hírvivői, a hópelyhek ott pihenhettek meg, míg a játékos szél föl nem kapta őket, ahol akartak. Ott lehettek az árok partján alvó füveken, az egynyári virágok néhai otthonául szolgáló, ám most az ablakpárkányokban üresen kucorgó cserepekben, az iskola elé letámasztott biciklik ülésén, a tüzifa tetején. Tökéletes karácsonyi hangulat áradt a város minden zugából - de hát így is volt ez rendjén december huszonnegyedik napján.

Hiszen a karácsony és a hó elválaszthatatlan jóbarátokként éltek az emberek képzeletében. A kisgyerekek rajzain a karácsonyfa csak hóval borítva szerepelhetett, az iskolában minden osztály adventi koszorúján is ott voltak a havat szimbolizáló vattapamacsok. Hiszen a fehér karácsony mégiscsak a legszebb karácsony. De ha szürke, netán fekete, akkor sincsen gond: hiszen mégiscsak a szeretet, és nem a végtelen, fehér hólepel ünnepe ez.

Karácsonyfa. Ez viszont elmaradhatatlan. Mindenki volt egyszer hatéves, és mindenki megkérdezte ezen időszakában december tizedikétől minden nap, óránként, hogy ,,Apaaa, mikor hozzuk már be a karácsonyfááát?" A fa a család összetartását is szimbolizálja. Együtt díszítik, együtt ülnek alatta karácsonykor. Ez az ő fájuk, az ő szeretetüktől szép. De nemcsak a családok, a város is összetart, nekik is van saját karácsonyfájuk. Minden évben felállítanak a főtéren egy hatalmas fát, amin nappal a díszeken szikrázó fény ékeskedik, éjjel pedig az égősorok színes villogása festi a mélyzöld ágakat a legszebb színekre.

Az összetartozás jele ott is megtalálható, ahol nem is gondolnánk. Hóemberek. A gyerekek, a barátok, a játék megtestesítői ezek a mosolygó hószobrok. Addig gurigatják a hógolyókat, míg egy helyes kis test, pocak, és fej nem kerekedik belőlük. Hiába hideg a hó, és hiába vizesedik át a kesztyű: a hóember elkészül.

Hiába is írok... A karácsony varázsát lehetetlen szavakba foglalni. Az egésznek van egy... egy afféle ,,bűvköre". A legszebb ünnep mind közül. Hiszen itt nem azt ünnepeljük, hogy valami már több éve tart, vagy a tárgyakat, amiket szeretteinktől kapunk, hanem sokkal többet. Az összetartozást. A közösséget.

A szeretetet.

Brachna Dzsesszika – Egyik legkedvesebb karácsonyom

A karácsony egy olyan dolog, ami egy évben csak egyszer történik meg, és azt bátran kijelenthetem, hogy az esztendő legszebb ünnepe!

Talán két éve már, hogy a karácsonyt testvéremnél, apukánkkal ünnepelhettük Angliában. A hosszú út Pestre fárasztó volt, de aztán repülővel mentünk tovább. Mikor odaértünk, lepihentünk a házban. Másnap sokféle helyre elmentünk, de nem is ez a lényeg, hanem az, ami harmadnap után következett. A karácsony első napja; Szenteste. Miután a karácsonyfát feldíszítettük, jöhetett a vacsora. Vacsora után az ajándékozás. Az ajándékom egy telefon volt, amit kértem. De a karácsonyban nem az ajándékozás a fontos, hanem az együtt töltött idő, a beszélgetés és a nevetgélés. Főleg a legjobb az volt, hogy a két éve nem látott testvéremmel együtt tölthettem tizennégy napot. Még az is jó volt, hogy ott volt apukám, hisz anyukámmal elváltak és nem sokat látom. A többi napot csak együtt töltöttük.

Bárki akármit is mond, a karácsony a szeretetről és a családról szól, és nekem ezért a kedvenc ünnepem!

Man Eszter Csilla: Egy ünnep a szeretetnek

A karácsony szó hallatán szinte valamennyi ember képzeletében megjelenik egy jellegzetes dolog, ami erre az ünnepre jellemző.  Legtöbben látjuk magunk előtt a pompásan feldíszített karácsonyfát, egy takaros házikót, mely megannyi elkápráztató lámpácska által alkotott fényárban úszik. Megeshet, hogy már érezzük a hívogató sütemények s ínycsiklandó ünnepi fogások illatát, vagy lelkesen kezdjük dúdolni kedvenc szentesti nótánkat. Esetleg eszünkbe juthat néhány ajándék, melyeket az elmúlt években találtunk a fa alatt, illetve elkezdhetünk találgatni, hogy idén vajon mivel leszünk meglepve szeretteink által…

De ’csupán’ erről szólna a nap, amit a maga módján minden ember, korostól ifjúig, módostól nélkülözőig vár? Csupán a fények, ételek és az ajándékok ünnepe lenne?

Surranjon tovább képzeletünk, és idézzük fel, miért is kezd lázas készülődésbe több milliárd ember világszerte, december 24. előtt! Kétezer évvel ezelőtt megszületett egy ifjú, aki a Szeretet megtestesítője volt. Valaki, kit Isten az emberek közé küldött, hogy megmutassa, hogy mit is jelent valóban szeretni. Születése estéjének emlékére ünneplünk ezekben a napokban, s nevezzük azt a Szeretet ünnepének. 

Ha ebből a szemszögből közelítjük meg a karácsony fogalmát, talán másabb kép rajzolódik ki előttünk... valami,  ami a csillogás mögött áll. Egy nap, amikor kicsit kiszállunk a szürke hétköznapok nyüzsgő forgatagából. Leülhetünk családunk körében, figyelmünket azokra fordíthatjuk, akik életünk középpontját képezik: megleshetjük Édesanyánkat, ahogyan gondos kezeivel megannyi ínycsiklandó falatot alkot, s közben a gondolattal játszadozik, hogy milyen boldog mosolyt csalhat szeretett gyermekei arcára. Büszkén lapozgathatjuk a család csemetéje által kipingált füzetet, s lelhetjük fel benne azt az emberkét, mely alatt a nevünk áll, egy szívecske kíséretében. Leülhetünk az idős nagymama mellé és megsimogathatjuk ráncos kezét, a kezet, ami egykor fáradhatatlanul munkálkodott, viszont az idő meg a gondok ekéje végigszántotta őket, s mégis milyen odaadással tesz-vesz még ma is. Felkereshetjük olyan barátainkat, akiknek egyetlen társa a magány sötét árnyéka. Megállhatunk egy pillanat erejéig, a didergő, éhező, kivetett koldus mellett s átnyújthatunk egy darab finomságot, ami neki csupán legféltettebb álmaiban szerepel. Újra nevethetünk a nagybácsi évtizedes viccein, s vehetjük észre a szavai mögött azt a lelkesedést illetve örömet, hogy élményeit megoszthatja velünk, s láthatja arcunkon a nevetés rögöcskéit. Esetleg odamehetünk kedvesünkhöz és közben belegondolhatunk, hogy milyen szerencsések vagyunk mellette. Leülhetünk édesapánk mellé és nézhetjük, miként farag egy gallyból libbenő angyalkát.

Végül kitekinthetünk az ablakon és gyönyörködhetünk a csillagok fényeiben, az utca csendjében és a lágyan hulló fehér pelyhek táncában.

Ha észrevesszük az élet parányi csodáit, amik óriási örömet okozhatnak, akkor rájövünk, hogy a karácsonyt nem a tárgyak teszik különlegessé, hanem azok a tettek, érintések, pillantások, szavak, amiket kapunk. Láthatjuk, hogy nincs szükség temérdek pénzre ahhoz, hogy boldogok legyünk, vegyük észre azt, ami körülvesz minket, hálásan nézzünk végig rajtuk és különlegesnek fogjuk érezni magunkat, nem csak karácsonykor, hanem minden nap.

Horcsák Virág – A karácsonyok

A karácsony egy nagyon szép ünnep. Ilyenkor gyűlik egybe a család és szeretteink. Ilyenkor szokás ajándékozni, ami nagy szeretettel tölt el, hogy valakinek örömet okozhatsz vele.

Az én családomban a karácsony a fa megvételével kezdődik. Ahogy meglátjuk a fát, már örülünk, és a díszítésre gondolunk. Sokszor, mikor eljön az ideje, kis bosszúságot is okoz a fa talpra állítása, de ez megéri, hogy bevihetjük és egyenesen álljon a szobában. A díszítés a fényes gömbökkel kezdődik, majd a következő lépés a szaloncukrok akasztóinak felszerelése. Ha már ezekkel is végeztünk, a girland és a karácsonyi égősor következik. A tavalyi karácsonyban örömünkre a régi díszeket is feltettük, ami alatt a dédszüleim ünnepeltek még régebben. Ekkor elkészül a feldíszített fenyőfa, lekapcsoljuk a villanyt és gyönyörködünk a szépségében.

Az ünneplés csak este kezdődik el. Eljönnek a nagyszülők, a keresztszülők. Nálunk még jobban örülnek a rokonok érkeztével, mert nem látunk mindenkit jó sokáig és már ez is szép. Hogy újra láthatjuk egymást. A keresztapámat, aki Angliában él és évente kétszer látjuk. Idén még egy fővel vagy csak egy fél fővel bővülnek köreink. Egy kiskutya érkezik hozzánk, ami keresztapának lesz véve, hogy kicsit feldobja egy kisállat a szomorú és fáradt napjait.

Ez a szép ünnep, amit együtt tölthetünk. Az ajándék maga a karácsony.

Keller Panka : A mi karácsonyunk

December 24-e. Már nagyon készülődtünk az ünnepre. Sütöttünk, főztünk mindenféle ételek százait. Díszítettük a házat, szobákat.

Közben, amíg készítettük a vacsorát, meghozták a fenyőfát. Én kiraktam a karácsonyi díszeket. Apukám a testvéremmel felaggatta a kinti világítást a házra, utána bekapcsolták és gyönyörű volt. Közben elkezdett szállingózni a hó, nagyon örültem neki. Elkezdett esteledni, s lassan fehérbe borult a táj. Készen is lett a vacsora, anya elkezdett megteríteni és tálalni. Mi gyerekek a karácsonyfát kezdtük el díszíteni. Közben karácsonyi dalokat hallgattunk. Este nyolc órakor kezdtünk vacsorázni. A sok étel mellett a család ült. Beszélgettünk és ettünk. Mikor vége lett a vacsorának, ott hagytuk a maradékot az „angyaloknak”. És jött a várva várt pillanat: az ajándékosztás.

Bementünk a karácsonyfához és ott teremtek az ajándékok. Mindenki megkereste a nevét és kinyitotta az ajándékát. Sokat játszottunk az új ajándékainkkal. Már elég késő volt és már fáradtak is voltunk.

Karácsony a legkedvesebb ünnep és a legszebb nap. Sok szeretet és béke van. Én nagyon szeretem a karácsonyt. Egyik legkedveltebb ünnepem.

Kollár Gergő: Karácsony

Egyesek, ha meghallják azt a szót, hogy karácsony, egyből a sok ajándék, a karácsonyfa, az ünnepi sütemények és az ünnepi vacsora jut eszébe.

Részben erről is szól a karácsony, de elsősorban a szeretetről és az együtt töltött időről szól. Sokan azt állítják, hogy jobb adni, mint kapni. Ezt elsősorban a szülőktől, nagyszülőktől szoktuk hallani. A gyerekek nemigen szoktak igazat adni ennek a feltételezésnek, de ahogy egyre idősebbek leszünk, kezdjük majd megérteni, hogy igazából mit is akar ez jelenteni. Eredetileg ugye Jézus születését ünnepeltük, aki a szeretetet hozta el közénk. Tudom, nagyon meglepő, hogy a szeretet nem a „lila tehén” hozta el, de ez van, ezt kell szeretni. Amúgy is, szerintem jobb érzés, amikor látod azon az emberen az örömöt, akit megajándékoztál, mint amikor őrjöngve szétcibálod az ajándékod a fa alatt. A mai világban a családi összejövetelek, vagy legalább a közvetlen családi kör együttléte is nagy ritka.  Csak a főbb ünnepekkor jön össze a család és ez is csak a jobbik eset. Van ahol akár évekig nincs együtt a család, mert üzleti út, munkahelyi problémák vagy akár iskolai bulik vannak.

Ezzel az egésszel arra akartam kilyukadni, hogy becsüljük meg az ilyen nagy ünnepeket, mert legtöbbször csak ilyenkor van együtt a család.