Tusjak Márton: Legszebb karácsonyom

Az én legszebb karácsonyom 2012. 12. 23. volt.

Nagyon fel voltam dobva, hogy holnap karácsony lesz unokatesómnál, de elgondolkoztam, hogy milyen ajándékot kapok. Aztán apa azt mondta, hogy nem az ajándék a legfontosabb, hanem, hogy együtt vagyunk. De én azt mondtam, hogy inkább az ajándék.

Megyünk ki az én két unokatesómmal biciklizni és véletlenül az unokatesóm elesett és eltörte a lábát. Aztán tesómmal vinnünk kellett a kórházba, és azt mondta az orvos, hogy benn kell lennie egy hétig. Felordítottam, hogy lemarad a karácsonyról. Mindenki azt mondta, hogy „Tudjuk.” Hazamentem és nagyon rosszul voltam, és odahívtam a másik unokatesómat, meg tesómat, hogy találjunk ki valamit, hogy boldog legyen ő is. Ezért kitaláltuk, hogy mit csináljunk.

Az volt a terv, hogy ha ő nem tud hazajönni karácsonyozni, akkor mi elvisszük hozzá a karácsonyt. Vittünk díszeket és egy mini karácsonyfát. Leraktuk elé, feldíszítettük a szobát, és bejöttek a felnőttek és meglátták, hogy mit csináltunk. Azt mondták: Ez igen!

Ott karácsonyoztunk a kórházban, és rájöttem, hogy nem az ajándék, hanem a szeretet és az együttlét a fontos.