Barna Ágnes: Jégvirág

- Gondolatok a karácsonyról -

Fehér hólepel terül a városra. Csupán a járdák szürke betonjára nem nyújtózhat a fehér téli szőnyeg, a város lakói minden reggel lapáttal indultak harcba a hótenger ellen. Máshol viszont a tél apró hírvivői, a hópelyhek ott pihenhettek meg, míg a játékos szél föl nem kapta őket, ahol akartak. Ott lehettek az árok partján alvó füveken, az egynyári virágok néhai otthonául szolgáló, ám most az ablakpárkányokban üresen kucorgó cserepekben, az iskola elé letámasztott biciklik ülésén, a tüzifa tetején. Tökéletes karácsonyi hangulat áradt a város minden zugából - de hát így is volt ez rendjén december huszonnegyedik napján.

Hiszen a karácsony és a hó elválaszthatatlan jóbarátokként éltek az emberek képzeletében. A kisgyerekek rajzain a karácsonyfa csak hóval borítva szerepelhetett, az iskolában minden osztály adventi koszorúján is ott voltak a havat szimbolizáló vattapamacsok. Hiszen a fehér karácsony mégiscsak a legszebb karácsony. De ha szürke, netán fekete, akkor sincsen gond: hiszen mégiscsak a szeretet, és nem a végtelen, fehér hólepel ünnepe ez.

Karácsonyfa. Ez viszont elmaradhatatlan. Mindenki volt egyszer hatéves, és mindenki megkérdezte ezen időszakában december tizedikétől minden nap, óránként, hogy ,,Apaaa, mikor hozzuk már be a karácsonyfááát?" A fa a család összetartását is szimbolizálja. Együtt díszítik, együtt ülnek alatta karácsonykor. Ez az ő fájuk, az ő szeretetüktől szép. De nemcsak a családok, a város is összetart, nekik is van saját karácsonyfájuk. Minden évben felállítanak a főtéren egy hatalmas fát, amin nappal a díszeken szikrázó fény ékeskedik, éjjel pedig az égősorok színes villogása festi a mélyzöld ágakat a legszebb színekre.

Az összetartozás jele ott is megtalálható, ahol nem is gondolnánk. Hóemberek. A gyerekek, a barátok, a játék megtestesítői ezek a mosolygó hószobrok. Addig gurigatják a hógolyókat, míg egy helyes kis test, pocak, és fej nem kerekedik belőlük. Hiába hideg a hó, és hiába vizesedik át a kesztyű: a hóember elkészül.

Hiába is írok... A karácsony varázsát lehetetlen szavakba foglalni. Az egésznek van egy... egy afféle ,,bűvköre". A legszebb ünnep mind közül. Hiszen itt nem azt ünnepeljük, hogy valami már több éve tart, vagy a tárgyakat, amiket szeretteinktől kapunk, hanem sokkal többet. Az összetartozást. A közösséget.

A szeretetet.