Kondorosi Rendezvénynaptár

2015. február 26., csütörtök

Interjú a partnerszervezettekkel - Opauszki Anita

Opauszki Anitával, a KONDI Kondorosi Ifjúságért Közhasznú Alapítvány kuratóriumi elnökével beszélgettünk az IKSZT emeletén, ahol az irodájuk is van. Ahogy azt többször is említette az interjú során, a Kondorosért Alapítvánnyal karöltve dolgoznak, így Feketéné Szrnka Andrea, aki a KONDI-nál foglalkoztatott, besegít ott is.



Anita és Katus Attila a KONDI Családi
Egészségnapján 2014. május 31-én
Milyen munkát végez nálatok Andi?
Az Alapítvány munkáját segíti. Mi egy kulturális és sportcélú alapítvány vagyunk és mind a kettőben tevékenykedik. Tehát a pályázatokban lévő adminisztrációban, pályázati előkészítésben, pályázat figyelésben illetve a teljes adminisztrációban. Ezen kívül mi a Kondorosért Alapítvánnyal dolgozunk szoros kapcsolatban, velük a kulturális rész valósul meg és minden közös programban az Andi is segít. Voltak már kézműves foglalkozások. Illetve ha lesz rá pályázati lehetőség, a Betyár Napokat szeretnénk támogatni azzal, hogy mi valamilyen programot kiválasztunk, ami a kultúrát színesíti, és meg is rendezzük.



Létrejött-e olyan program, ami a közfoglalkoztatás nélkül nem, vagy nem ilyen formában valósulhatott volna meg?
Van egy pályázat, a Mol zöldövezet program, amire kimondottan az Andi figyelt fel, ő készítette teljesen elő, az ő koordinálásával készült el, majd a véglegesítést mi végeztük, de ez abszolút az ő érdeme. Illetve ő a mi jobb kezünk, rengeteg dologban segít, amit mi nem gondoltuk volna, hogy lehetséges, hogy van ilyen, aki ezt így el tudja végezni.

Szerinted milyen előnyei és hátrányai vannak a közfoglalkoztatásnak?
Kezdem az előnyeivel: az egyik az, hogy tényleg úgy adnak nekünk segítséget, hogy az nekünk pénzbe nem kerül, és ez a civil szervezeteknél nagyon fontos, mert nincs arra pénz, hogy foglalkoztassunk valakit, hiszen mi is önkéntesként végezzük ezt a munkát. Illetve felhívja a figyelmet arra, hogy a kultúra is fontos – mert szerintem ez kevésbé van jelen a civil életben. A mi alapítványunk is most kezd abba az irányba többet nyitni, habár nálunk több a sport célú rendezvény. De például a Többsincs Óvodába is elhoztuk Jancsi Bohócot, tehát igyekszünk kulturális programokat is létrehozni.

Ami a hátránya? Talán az, hogy nem lehetek biztos benne, hogy egy ember, akit „kinevelünk”, maradhat nálunk. Azt gondolom, hogy azokat az embereket meg kell hagyni, akik jól beválnak egy programban. Nem tudom, hogy ez hogyan működik, hiszen mindig megszakítják a programot. Nem várhatom el az Anditól se, hogy februárban vége van a programnak, és azt mondja, hogy jó Anita, én nem megyek el máshová dolgozni, már ha lesz rá lehetőség. Én ezt látom az egyetlen hátránynak. 

Ha újra elindul a program, részt fogtok venni benne?

Már a szándéknyilatkozatot is leadtuk. Mindenképpen számítunk rá. Nagyon jól működünk együtt a Kondorosért Alapítvánnyal, de talán még nagyobb szintű összefogással egymás munkáját is jobban tudnánk segíteni, ha nemcsak két alapítvány, hanem több alapítvány együttes munkájával is megvalósulhatna valamilyen program.


Köszönöm, hogy válaszoltál.
Én is köszönöm.



Sznida Nóra
2015. február

2015. február 25., szerda

Oláh Péterné: Okoskodó



- De anya, miért szólt rám olyan dühösen az a néni, hogy nem jó kezembe fogom a táskám, mikor én mindég is ebben a kezemben szoktam fogni?
- Mert még nem látta, hogy te melyik kezedbe szoktad és különben is ő a másik kezében viszi a táskáját, és azt gondolja, neked is abban kellene vinned.
- De anya miért akarja, hogy én is abban vigyem amelyikben Ö?
- Mert azt hiszi, az csak úgy helyes.
- De anya ki az a néni?
- Hát az okoskodó néni.
- De Anya mindég és mindenkivel ezt teszi?
- Általában.
- De Anya, ő mindenkiben hibát talál.
- Igen kisfiam, azt mondják, mindenkiben.
- De Anya és azon nem gondolkodott el a néni, lehet, hogy ő fogja rosszul a táskát?
- Talán tőle kellene megkérdezni.
Másnap az Anya és gyermeke ismét útnak indul az iskolába.
Utcányira újra szembe jön velük a néni.
A kisfiú gyorsan átteszi a néninek tetsző kézbe a táskát, gondolja, most nem fog szólni.
Tévedett.
Egymás mellett elhaladva ismét rászól a gyerekre:
- Te már megint nem jó kézben tartod azt a táskát! - majd tovább haladt.
A gyerkőc megszeppenve mondja az anyjának:
- De anya én direkt áttettem a neki tetsző kezembe a táskát és megint rám szólt.
Nem baj kisfiam, majd holnap a hátadra teszed, talán az tetszeni fog neki.

 Kondoros.2015.február.19. Oláh Péterné Jantyik E JE.

2015. február 23., hétfő

Interjú a partnerszervezetekkel - Jankovics Nikolett




Jankovics Nikolettel a Kondorosért Alapítvány kapcsolattartójával beszélgettünk a kulturális közfoglalkoztatási program kapcsán. Az alapítványról, arról, hogy milyen munkát végeznek itt, mivel találkozhatunk ha betérünk az IKSZT egy-egy programjára, hogy mit gondol a közfoglalkoztatásról. Niki a beszélgetésünk közben is csinálta a dolgát, épp a játszóházas ruhaanyagokat hajtogatta, amiből a gyerekek majd valami érdekes dolgot készíthetnek.


Milyen munkát végeznek itt a foglalkoztatottak? 
Nagyon vegyes. Kimondottan a programoknál szoktam kérni a segítséget. Úgy szoktunk mindig programot csinálni, hogy megbeszéljük, mi az elképzelés és utána együtt kidolgozzuk.
A Kondorosért Alapítványnál ketten dolgozunk Manyikával (Mezőné Kovács Mária – a szerk). Általában leülünk, megbeszéljük, hogy mi és hogyan legyen, melyik jó és melyik kevésbé megvalósítható illetve nem valósítható meg az ötletek közül. Ehhez kapcsolódóan is a segítségünkre van Horcsák Erika. A plakátok, hirdetések megszerkesztése, különböző érintettek megkeresése kapcsán is.

Elégedett vagy a munkájával?
Igen. Az látszik, hogy Erika nem ebben a munkakörben dolgozott és kellett neki egy kis idő, amíg ráhangolódott a munkára, de amúgy meg vagyunk vele elégedve. Tudja azt, hogy ez egy olyan közösségi színtér, ahol mindig mindent kell csinálni. Van olyan, hogy egy rendezvény után össze kell takarítani a termet, nem lehet a következő rendezvényre érkezőket koszban fogadni. De van olyan is, amikor magában a rendezvényben segít aktívan. Biztos, hogy egy olyan személynek, aki nem közösségi munkakörben dolgozott, nagyon rá kell hangolódni az ilyen munkára, de meg találtuk a közös hangot és tudtunk együtt dolgozni. Ebből a szempontból nem volt probléma.

Létrejött olyan program, ami a közfoglalkoztatás nélkül nem jöhetett volna létre? Vagy nem ilyen formában jöhetett volna létre?
Egyértelműen nem tudok ilyet mondani, mert mi régebb óta foglalkozunk programszervezéssel és lebonyolítással az IKSZT-n belül, de a programok megvalósítása sokkal nehezebb lett volna a Erika segítsége nélkül. Azonban különálló, önálló szervezésű dolog nem valósult meg.

Szerinted milyen előnyei és hátrányai vannak a közfoglalkoztatásnak?
Mindenképpen előnyös az, hogy van egy plusz segítség egy program megszervezése és lebonyolítása kapcsán. Hátrányának tartom, hogy nagyon rövid, azaz idő, amíg egy közfoglalkoztatott helyet kap nálunk és mivel többen dolgoztak már itt a programon belül, ebből kifolyólag mindig a betanítás, az összeszokás folyamata az, ami megnehezíti kicsit a munkánkat. Ha hosszabb idő-intervallumra kapnánk a közfoglalkoztatottakat, biztos, hogy sokkal nagyobb haszna lenne. Illetve az, hogy az első közfoglalkoztatáshoz képest a másodikban nem volt képzés. Pedig amit ott ők elsajátítottak, azt mi érezhetően tapasztaltunk a munkájuk terén.

Ha újra elindulna a program, mint partnerszervezet részt vennétek benne? 
Igen, a továbbiakban is kívánunk partnerszervezetként részt venni a következő programban is.

Köszönöm szépen!
Én köszönöm!

Sznida Nóra
2015. február