Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember,
akinek öt gyereke volt. Alig volt pénzük, nem tudtak nem tudtak venni semmit,
kenyeret is csak nagyon ritkán.
Amikor elérkezett a karácsony, a szegény ember nem tudott
semmit venni a gyerekeinek, ezért kieszelte,hogy elmondja nekik azt a dalt,
amit még a nagymamája tanított neki, és ez lesz a karácsonyi ajándék számukra.
Mindent kigondolt, dolgozott sokat, hogy meglegyen nekik az étel karácsonykor,
és azért is, hogy legyen egy karácsonyfájuk.
Amikor eljött a Szenteste, a szegény ember a fa alá ült a
gyerekeivel és feleségével. Elénekelte a gyerekeknek a szép éneket Jézusról. A
gyerekek mind azt kérték, hogy a szegény ember tanítsa meg nekik is azt a szép
éneket!
A szegény ember ezt felelte:
- Persze, szívesen megtanítom nektek ezt a szép dalt!
Elmondta egyszer és a gyerekek pedig utána mondták. Így ment
ez órákon át, míg a gyerekek meg nem tanulták a dalt. Amikor megtanulták, egész
este ezt énekelték. Egyszer így szóltak az apukájukhoz:
- Nagyon szépen köszönjük, hogy megtanítottad ezt a szép
dalt! Jobb ajándékot nem is kaphattunk volna! Te vagy a legjobb apu a világon!
- Szívesen – válaszolt az apa nagy örömmel, és énekeltek
tovább.
Vége!
Kornélia,még nekem is volt ilyen Karácsonyom.
VálaszTörlésAjándékot pénzért vehetünk,ha van,
Szeretetet viszont nem.
Adj Te is másoknak.