Barna Ágnes: Jégvirág

- Gondolatok a karácsonyról -

Fehér hólepel terül a városra. Csupán a járdák szürke betonjára nem nyújtózhat a fehér téli szőnyeg, a város lakói minden reggel lapáttal indultak harcba a hótenger ellen. Máshol viszont a tél apró hírvivői, a hópelyhek ott pihenhettek meg, míg a játékos szél föl nem kapta őket, ahol akartak. Ott lehettek az árok partján alvó füveken, az egynyári virágok néhai otthonául szolgáló, ám most az ablakpárkányokban üresen kucorgó cserepekben, az iskola elé letámasztott biciklik ülésén, a tüzifa tetején. Tökéletes karácsonyi hangulat áradt a város minden zugából - de hát így is volt ez rendjén december huszonnegyedik napján.

Hiszen a karácsony és a hó elválaszthatatlan jóbarátokként éltek az emberek képzeletében. A kisgyerekek rajzain a karácsonyfa csak hóval borítva szerepelhetett, az iskolában minden osztály adventi koszorúján is ott voltak a havat szimbolizáló vattapamacsok. Hiszen a fehér karácsony mégiscsak a legszebb karácsony. De ha szürke, netán fekete, akkor sincsen gond: hiszen mégiscsak a szeretet, és nem a végtelen, fehér hólepel ünnepe ez.

Karácsonyfa. Ez viszont elmaradhatatlan. Mindenki volt egyszer hatéves, és mindenki megkérdezte ezen időszakában december tizedikétől minden nap, óránként, hogy ,,Apaaa, mikor hozzuk már be a karácsonyfááát?" A fa a család összetartását is szimbolizálja. Együtt díszítik, együtt ülnek alatta karácsonykor. Ez az ő fájuk, az ő szeretetüktől szép. De nemcsak a családok, a város is összetart, nekik is van saját karácsonyfájuk. Minden évben felállítanak a főtéren egy hatalmas fát, amin nappal a díszeken szikrázó fény ékeskedik, éjjel pedig az égősorok színes villogása festi a mélyzöld ágakat a legszebb színekre.

Az összetartozás jele ott is megtalálható, ahol nem is gondolnánk. Hóemberek. A gyerekek, a barátok, a játék megtestesítői ezek a mosolygó hószobrok. Addig gurigatják a hógolyókat, míg egy helyes kis test, pocak, és fej nem kerekedik belőlük. Hiába hideg a hó, és hiába vizesedik át a kesztyű: a hóember elkészül.

Hiába is írok... A karácsony varázsát lehetetlen szavakba foglalni. Az egésznek van egy... egy afféle ,,bűvköre". A legszebb ünnep mind közül. Hiszen itt nem azt ünnepeljük, hogy valami már több éve tart, vagy a tárgyakat, amiket szeretteinktől kapunk, hanem sokkal többet. Az összetartozást. A közösséget.

A szeretetet.

Brachna Dzsesszika – Egyik legkedvesebb karácsonyom

A karácsony egy olyan dolog, ami egy évben csak egyszer történik meg, és azt bátran kijelenthetem, hogy az esztendő legszebb ünnepe!

Talán két éve már, hogy a karácsonyt testvéremnél, apukánkkal ünnepelhettük Angliában. A hosszú út Pestre fárasztó volt, de aztán repülővel mentünk tovább. Mikor odaértünk, lepihentünk a házban. Másnap sokféle helyre elmentünk, de nem is ez a lényeg, hanem az, ami harmadnap után következett. A karácsony első napja; Szenteste. Miután a karácsonyfát feldíszítettük, jöhetett a vacsora. Vacsora után az ajándékozás. Az ajándékom egy telefon volt, amit kértem. De a karácsonyban nem az ajándékozás a fontos, hanem az együtt töltött idő, a beszélgetés és a nevetgélés. Főleg a legjobb az volt, hogy a két éve nem látott testvéremmel együtt tölthettem tizennégy napot. Még az is jó volt, hogy ott volt apukám, hisz anyukámmal elváltak és nem sokat látom. A többi napot csak együtt töltöttük.

Bárki akármit is mond, a karácsony a szeretetről és a családról szól, és nekem ezért a kedvenc ünnepem!

Man Eszter Csilla: Egy ünnep a szeretetnek

A karácsony szó hallatán szinte valamennyi ember képzeletében megjelenik egy jellegzetes dolog, ami erre az ünnepre jellemző.  Legtöbben látjuk magunk előtt a pompásan feldíszített karácsonyfát, egy takaros házikót, mely megannyi elkápráztató lámpácska által alkotott fényárban úszik. Megeshet, hogy már érezzük a hívogató sütemények s ínycsiklandó ünnepi fogások illatát, vagy lelkesen kezdjük dúdolni kedvenc szentesti nótánkat. Esetleg eszünkbe juthat néhány ajándék, melyeket az elmúlt években találtunk a fa alatt, illetve elkezdhetünk találgatni, hogy idén vajon mivel leszünk meglepve szeretteink által…

De ’csupán’ erről szólna a nap, amit a maga módján minden ember, korostól ifjúig, módostól nélkülözőig vár? Csupán a fények, ételek és az ajándékok ünnepe lenne?

Surranjon tovább képzeletünk, és idézzük fel, miért is kezd lázas készülődésbe több milliárd ember világszerte, december 24. előtt! Kétezer évvel ezelőtt megszületett egy ifjú, aki a Szeretet megtestesítője volt. Valaki, kit Isten az emberek közé küldött, hogy megmutassa, hogy mit is jelent valóban szeretni. Születése estéjének emlékére ünneplünk ezekben a napokban, s nevezzük azt a Szeretet ünnepének. 

Ha ebből a szemszögből közelítjük meg a karácsony fogalmát, talán másabb kép rajzolódik ki előttünk... valami,  ami a csillogás mögött áll. Egy nap, amikor kicsit kiszállunk a szürke hétköznapok nyüzsgő forgatagából. Leülhetünk családunk körében, figyelmünket azokra fordíthatjuk, akik életünk középpontját képezik: megleshetjük Édesanyánkat, ahogyan gondos kezeivel megannyi ínycsiklandó falatot alkot, s közben a gondolattal játszadozik, hogy milyen boldog mosolyt csalhat szeretett gyermekei arcára. Büszkén lapozgathatjuk a család csemetéje által kipingált füzetet, s lelhetjük fel benne azt az emberkét, mely alatt a nevünk áll, egy szívecske kíséretében. Leülhetünk az idős nagymama mellé és megsimogathatjuk ráncos kezét, a kezet, ami egykor fáradhatatlanul munkálkodott, viszont az idő meg a gondok ekéje végigszántotta őket, s mégis milyen odaadással tesz-vesz még ma is. Felkereshetjük olyan barátainkat, akiknek egyetlen társa a magány sötét árnyéka. Megállhatunk egy pillanat erejéig, a didergő, éhező, kivetett koldus mellett s átnyújthatunk egy darab finomságot, ami neki csupán legféltettebb álmaiban szerepel. Újra nevethetünk a nagybácsi évtizedes viccein, s vehetjük észre a szavai mögött azt a lelkesedést illetve örömet, hogy élményeit megoszthatja velünk, s láthatja arcunkon a nevetés rögöcskéit. Esetleg odamehetünk kedvesünkhöz és közben belegondolhatunk, hogy milyen szerencsések vagyunk mellette. Leülhetünk édesapánk mellé és nézhetjük, miként farag egy gallyból libbenő angyalkát.

Végül kitekinthetünk az ablakon és gyönyörködhetünk a csillagok fényeiben, az utca csendjében és a lágyan hulló fehér pelyhek táncában.

Ha észrevesszük az élet parányi csodáit, amik óriási örömet okozhatnak, akkor rájövünk, hogy a karácsonyt nem a tárgyak teszik különlegessé, hanem azok a tettek, érintések, pillantások, szavak, amiket kapunk. Láthatjuk, hogy nincs szükség temérdek pénzre ahhoz, hogy boldogok legyünk, vegyük észre azt, ami körülvesz minket, hálásan nézzünk végig rajtuk és különlegesnek fogjuk érezni magunkat, nem csak karácsonykor, hanem minden nap.

Horcsák Virág – A karácsonyok

A karácsony egy nagyon szép ünnep. Ilyenkor gyűlik egybe a család és szeretteink. Ilyenkor szokás ajándékozni, ami nagy szeretettel tölt el, hogy valakinek örömet okozhatsz vele.

Az én családomban a karácsony a fa megvételével kezdődik. Ahogy meglátjuk a fát, már örülünk, és a díszítésre gondolunk. Sokszor, mikor eljön az ideje, kis bosszúságot is okoz a fa talpra állítása, de ez megéri, hogy bevihetjük és egyenesen álljon a szobában. A díszítés a fényes gömbökkel kezdődik, majd a következő lépés a szaloncukrok akasztóinak felszerelése. Ha már ezekkel is végeztünk, a girland és a karácsonyi égősor következik. A tavalyi karácsonyban örömünkre a régi díszeket is feltettük, ami alatt a dédszüleim ünnepeltek még régebben. Ekkor elkészül a feldíszített fenyőfa, lekapcsoljuk a villanyt és gyönyörködünk a szépségében.

Az ünneplés csak este kezdődik el. Eljönnek a nagyszülők, a keresztszülők. Nálunk még jobban örülnek a rokonok érkeztével, mert nem látunk mindenkit jó sokáig és már ez is szép. Hogy újra láthatjuk egymást. A keresztapámat, aki Angliában él és évente kétszer látjuk. Idén még egy fővel vagy csak egy fél fővel bővülnek köreink. Egy kiskutya érkezik hozzánk, ami keresztapának lesz véve, hogy kicsit feldobja egy kisállat a szomorú és fáradt napjait.

Ez a szép ünnep, amit együtt tölthetünk. Az ajándék maga a karácsony.

Keller Panka : A mi karácsonyunk

December 24-e. Már nagyon készülődtünk az ünnepre. Sütöttünk, főztünk mindenféle ételek százait. Díszítettük a házat, szobákat.

Közben, amíg készítettük a vacsorát, meghozták a fenyőfát. Én kiraktam a karácsonyi díszeket. Apukám a testvéremmel felaggatta a kinti világítást a házra, utána bekapcsolták és gyönyörű volt. Közben elkezdett szállingózni a hó, nagyon örültem neki. Elkezdett esteledni, s lassan fehérbe borult a táj. Készen is lett a vacsora, anya elkezdett megteríteni és tálalni. Mi gyerekek a karácsonyfát kezdtük el díszíteni. Közben karácsonyi dalokat hallgattunk. Este nyolc órakor kezdtünk vacsorázni. A sok étel mellett a család ült. Beszélgettünk és ettünk. Mikor vége lett a vacsorának, ott hagytuk a maradékot az „angyaloknak”. És jött a várva várt pillanat: az ajándékosztás.

Bementünk a karácsonyfához és ott teremtek az ajándékok. Mindenki megkereste a nevét és kinyitotta az ajándékát. Sokat játszottunk az új ajándékainkkal. Már elég késő volt és már fáradtak is voltunk.

Karácsony a legkedvesebb ünnep és a legszebb nap. Sok szeretet és béke van. Én nagyon szeretem a karácsonyt. Egyik legkedveltebb ünnepem.

Kollár Gergő: Karácsony

Egyesek, ha meghallják azt a szót, hogy karácsony, egyből a sok ajándék, a karácsonyfa, az ünnepi sütemények és az ünnepi vacsora jut eszébe.

Részben erről is szól a karácsony, de elsősorban a szeretetről és az együtt töltött időről szól. Sokan azt állítják, hogy jobb adni, mint kapni. Ezt elsősorban a szülőktől, nagyszülőktől szoktuk hallani. A gyerekek nemigen szoktak igazat adni ennek a feltételezésnek, de ahogy egyre idősebbek leszünk, kezdjük majd megérteni, hogy igazából mit is akar ez jelenteni. Eredetileg ugye Jézus születését ünnepeltük, aki a szeretetet hozta el közénk. Tudom, nagyon meglepő, hogy a szeretet nem a „lila tehén” hozta el, de ez van, ezt kell szeretni. Amúgy is, szerintem jobb érzés, amikor látod azon az emberen az örömöt, akit megajándékoztál, mint amikor őrjöngve szétcibálod az ajándékod a fa alatt. A mai világban a családi összejövetelek, vagy legalább a közvetlen családi kör együttléte is nagy ritka.  Csak a főbb ünnepekkor jön össze a család és ez is csak a jobbik eset. Van ahol akár évekig nincs együtt a család, mert üzleti út, munkahelyi problémák vagy akár iskolai bulik vannak.

Ezzel az egésszel arra akartam kilyukadni, hogy becsüljük meg az ilyen nagy ünnepeket, mert legtöbbször csak ilyenkor van együtt a család.

Misik Mátyás: Legkedvesebb karácsonyom

Én mindig nagyon várom a karácsonyt. A hangulat, érzés, szeretet, vacsora, ajándék. Főként a dalokat szeretem, amit énekelünk, amikor karácsony van. A készülődést mindig december 20-án kezdjük, mert akkor hozza apa a karácsonyfát. Mindig változóan hozza, valamikor kicsi vagy nagy, de nem gond. Azután december 24-én elkezdődik a karácsony. Délután feldíszítjük a fát és csináljuk a vacsorát. Anya még az asztalt is feldíszíti. Ő is változóan csinálja az ételeket. Azután amikor este van, lekapcsoljuk a lámpákat meggyújtjuk a gyertyákat és énekelünk egy dalt. És akkor jönnek az ajándékok. Én valamikor azt kapok, amire nem számítok, vagy azt, amire számítok. Ezután éjfélig játszunk, főként társasjátékozunk vagy mást csinálunk. De más volt tavaly, mert akkor nem otthon voltunk, hanem elmentünk Békéscsabára. Ott nagyon szép volt a látvány, főleg a díszítés. Amikor mentünk, felültünk óriáskerékre és még korcsolyázni is lehetett. Nem volt könnyű, mert nem annyira tudtam. Amikor végeztünk, elmentünk a McDonalds-ba. Ott ettünk és ittunk. Nekem ez volt a karácsonyi történetem. 

Nagy Nándor: Karácsony

Az egyik karácsonyra, mikor egy repülőmodellt kaptam, az úgy történt, hogy egy nap, kora este felállítottuk a karácsonyfát az előtérben. Az én ajándékaim akkor még fönt voltak az emeleten. Nem nagy ajándékok, apróság, amit én készítettem. Más lehetőség nem volt.

Eljött az este, eljött az ajándékozás, eljött a szeretet, eljött Jézus! Épp akkor fölszaladtam az emeletre és hoztam az egész családnak az ajándékokat. Mindenkinek odaadtam mindent, amit nekik szántam, és én is kaptam egy repülőt. Nagyon örültem és azonnal ki is bontottam, és anyuval összeszereltem. Este sokat játszottam vele.

Majd boldogan feküdtem le aludni.

Orosz Levente: Karácsony

Nagyon vártam ezt a napot, eljött a karácsony estéje. Mint mindig nagy családi körben szoktuk ünnepelni. 

El is indultunk otthonról unokatesóinkhoz. Amint megérkeztünk már meg volt terítve az asztal a vacsorához. Mielőtt leültünk volna vacsorázni, egy hosszas beszélgetés volt, amint ez véget ért, le is ültünk az asztalhoz. Ott is jókat beszélgettünk. Mielőtt ajándékosztás lett volna, finom karácsonyi süteményeket ettünk. Amíg igazából nem tudtuk kiskorunkban, hogy ki és hogyan teszi oda az ajándékot, mindig megvolt a saját kis varázsa. Eljött az ajándékosztás ideje is, sok-sok ajándék volt a fa alatt. Amikor kibontottuk az ajándékot, mindenki nagyon örült.

Énnekem ez volt a legjobb karácsonyom.

Pengő Katalin: Az első karácsonyom az új házban

Amikor már ott laktunk az új házban, nagyon vártuk a karácsonyt, de ilyenkor mindenki nagyon várja. Szép, meghitt hangulatot akartunk, mert már tudtuk, hogy ez egy különleges karácsony lesz. Aztán amikor szenteste reggelén felkeltünk, el voltunk egy kicsit csúszva. De ez nem volt máshogy egész nap sem. Délben aztán, ahogy leültünk enni, nem is dél volt, hanem két óra. Igaz, még nem ünnepi lakomát ettünk, hanem hagyományosat. Délután már ideges voltam, mert karácsonyfa sehol. Amint előkerült, nem a család, hanem csak én díszítettem. Nem akarom magamat dicsérni, de szerintem szép lett és ezt senki nem cáfolta meg. Utána, ahogy szoktuk, mamáéknál is feldíszítettük a fát. Átmentem, ott sok szaloncukrot láttam. Amíg mama főzött, tata meg én feldíszítettük a fát. De sütni kellett, mert mindjárt sötétedett. Amikor hazaértem, anya megfőzött. Sanyóval vártuk a pillanatot, hogy legyen kész minden, és végre ajándékot osszunk. Eljött az idő. Izgatottan vártunk. Mi már megkaptuk az ajándékot, meg Gabi is, de anya még nem. Anya egy csizmát szeretett volna magának, és meg is kapta. Talán közülünk ő örült neki a legjobban. Nagyon jó karácsony volt ez, remélem mindenkinek ilyen lesz a karácsonya.

Skrván Evelin: Legkedvesebb Karácsonyom

Legkedvesebb karácsonyomkor talán öt éves lehettem. Anyukám és apukám a legtalálóbb ajándékot szánták nekem.

Szentestén izgatottan mentem aludni, nagyon kíváncsi voltam rá, hogy mit hoz a Jézuska. Karácsony reggelén nagy öröm töltött el, amikor megláttam a karácsonyfánk alatt az ajándékot, ami egy babakocsi volt egy babával. Boldogan mentem oda a szüleimhez és mutogattam nekik, milyen fantasztikus meglepetés, amit a fa alatt találtam. Ők is nagyon boldogok voltak, mert ebből tudták, hogy milyen jó szülők és persze azt is, hogy a megfelelő ajándékot választották számomra, de én még nem tudhattam, hogy az én kis csomagom tőlük van.

Sok örömteli játék fűződik ehhez a babakocsihoz és még ma is boldogság tölti el a szívemet, ha visszagondolok erre a gyönyörű ünnepre.

Stefáni Vivien: Legkedvesebb karácsonyom

Odakint a hóesésben apa vágja a fát. Odabent a jó melegben, anya készíti a karácsonyi süteményt. A testvérem és én a szobában ülve várjuk, hogy feldíszíthessük a karácsonyfát. Nálunk így zajlik egy karácsonyi reggel.
Reggel karácsony napján felébredtem, és arra lettem figyelmes, hogy a testvérem az ablaknál ülve nézi a csodálatos hóesést. Olyan nyolc óra tájban lehetett. Anya készült, hogy a vendégeket meglepje egy kis aprósüteménnyel. Apa már a karácsonyfát barkácsolta. Mire felöltöztem, addigra már apa és a testvérem behozták nagy nehezen a karácsonyfát. Felállítottuk és mindenki közösen díszítette fel. Én azt a kis csengőt hoztam, amit az év végén kaptam az iskolában. A testvérem hópihéket gyártott papírból, és felfűzte őket a fára. Apa a világító égőket rakta fel. Eközben anya és én a szaloncukrokat akasztgattuk föl. Levettük a polc tetejéről a minden évben jól bevált gömböket. Végül a legfontosabb dolgot, a csúcsdíszt. Ezek után anya és én elmentünk főzni, apa és a testvérem pedig havat lapátolni. Dél körül megterítettünk, és elkezdtünk ebédelni. Annyi ételt csináltunk, hogy még vacsorára is maradt. Napközben a testvérem és én kimentünk hógolyózni és szánkózni. Építettünk együtt egy hóembert, amit Bobnak neveztünk el. Este átjött hozzánk mamám és tatám, és együtt ünnepeltük a karácsonyt, az ünnepi vacsorával.

Sok szép ajándékot kaptunk, de nekem az a lényeg, hogy együtt volt a család, és hogy szeretjük egymást.

Szentesi János – A mi karácsonyunk

A mi karácsonyunk egész jó, hiszen telis-tele van programmal. Például: karácsonyfadíszítés, sütés, főzés, hógolyózás és lakásdíszítés.

A fa díszítése egy kicsit nehézkes, mert alig fér be az ajtón. Ha benn van a fa, akkor egy hat-hét perc múlva fel is van díszítve. És most jön a kedvencem: a főzés és sütés. Igen sokat szoktunk sütni, főzni, hiszen majdhogynem az egész család összegyűl. A másik kedvenc programom a lakásdíszítés. Néha van úgy, hogy koszorút is teszünk az ajtókra, de van, amikor csak égőket és famikulásokat teszünk föl egy pár helyre. Az égők három szobában helyezkednek el, három színben. Piros, fehér, zöld. E három szín nekünk nem csak a karácsonyt juttatja eszünkbe, hanem a Nemzeti Ünnepet is. Ezután még játszunk az udvaron egy kicsit, és már este is van. Végül, de nem utolsó sorban késő este eljön az ajándékbontás. Ilyenkor jön össze az egész család, hiszen megajándékozzuk egymást. Aztán jön egy nagy családi vacsora és be is fejeződik a nagy karácsonyi ünneplés.
Remélem máskor is lesz ilyen izgalmas és programteli karácsonyom. Nektek is boldog karácsonyt kívánok!

Terhes Dániel – A legszebb karácsonyom

Már nagyon vártam a karácsonyt múltkor. Nagyon izgultam napról-napra, hogy mit kapok karácsonyra. Anyától kérdem, mit kapok karácsonyra? Anya erre nevetett egy nagyot. Utána mondta nekem, hogy ez titok, én mondtam neki szomorúan, hogy jó. Aztán rájöttem, hogy jobb így, mert majd később úgyis megtudom, ha itt van az ideje…

Tyichi Szilárd – Karácsony előtti hetek, és a karácsony

Egyszer első advent előtti pénteken éppen megvacsoráztunk, amikor valami furcsa zajt hallottunk. Amikor nekem megütötte a fülemet a mi kis kocsink motorjának halk nesze, akkor már tudtam, hogy apa érkezett haza. Amikor bejutott a lakásba, mindenki üdvözölte, na de nem is ez a lényeg, ugorjunk két napot egészen vasárnapig. Akkor volt ugye az első gyertyagyújtás, apa egy meglepetéssel készült nekem, elmentünk autóval Orosházára, ott átültünk a kamionjába, ami még új volt, és nekem nagy örömet szerzett, hogy láthattam. Kamionnal eljöttünk Kondorosra, elhaladtunk a gyertyagyújtás helye előtt is, ami nagyon szép látvány volt a magasból, természetesen minket is megnéztek, mert azért nem olyan gyakori vasárnap este a teherforgalom erre.

Nos, ez egy ilyen adventi élmény volt, most már jöhet maga a karácsony. Fekete karácsony volt akkor, minden tiszta sár, latyak, és képtelenség bármivel közlekedni is a nagy latyak miatt. Na, de attól még nem vész el a karácsony hangulata ilyenkor van egy ritka jelenség, ami nem más, mint hogy tévézek, ugyanis ilyenkor minden csatornán nyomatják a családi-karácsonyi filmeket, így tehát egy családi tévézős este szokott lenni szenteste. Másnap reggel valahogy mindig elég későn kelek, és amikor kicsoszogok, már mindenki izgatottan várja, hogy mikor érek ki, mert együtt szoktuk kibontani az ajándékot. Én még alig látok valamit, de azért nekiesek az ajándékbontásnak. Abban az évben azt hiszem akkor kaptam a vezeték nélküli egeremet, egy pendrive-ot, meg egy egérpadot.

Ja, hát ami még egyik karácsonykor sem maradhat ki, a könyvek. Miután megtörtént az ajándékbontás, közösen megreggelizik a család és tesóm, apa, meg én filmeket nézünk laptopon, anya meg elmosogat, és ő is csatlakozik hozzánk.

Nos, hát nálunk így zajlik az advent is a karácsony, a karácsonyfa-díszítés általában az apa meg az én dolgom. Remélem a többi is ilyen jó lesz.

Vaszkó Dóra – Karácsonykor történt

Az én egyik legszebb karácsonyom a tavalyi volt, ám de a legérdekesebb is.

Reggel, mikor felébredtem máris elfogott az aznapi nagy sietség. Először is a karácsonyfa feldíszítésére került sor. Másfél óra alatt lebonyolítottuk, de nem akárhogy. Vagy az egyik oldalán volt szaloncukor, s ezáltal balra dőlt a fa, vagy a világítás tekeredett le róla folyton. Nagy nehezen végeztünk vele, és még szép is volt valamennyire. De még így sem voltunk olyan sokkal előrébb, mivel még előttünk állt a sütés-főzés. Jóformán kivettem belőle a részem, már amiben segíthettem, de még így is csak fél nyolckor vacsorázott a család. Majd jött a várva várt ajándékozás. Azt találtam a fa alatt, amit szerettem is volna: egy görkorcsolyát. Nem maradtam senkinek sem sokáig adósa, mindjárt oda s adtam a saját kezűleg készített ajándékomat a szüleimnek, és a testvéreimnek is. Nagyszüleimék szintén eljöttek és ők is elláttak minket meglepetésekkel. Nagy örömmel mutattam nekik a görkorimat, amit azonnal fel is próbáltam. Tettem vele pár próbakört a szobában, ám rosszul sült el a dolog. Túl nagy lendületet véve, anyukám orchidea állványán találtam magam, ahogyan potyogtak rám a virágok, és állt rajtam a föld.

Ettől eltekintve szép karácsonyom volt, és a család is együtt volt, azonban anyát sajnáltam nagyon, mert ilyen emlékezetessé tettem számára ezt az ünnepet.

Bozsó Zoltán: A mi karácsonyunk

A mi családunk szokását nem is mondanám szokásnak, hanem inkább hagyománynak, hogy nem kapunk addig ajándékot, amíg mindenkihez el nem mentünk és nem ettünk valami finomat. Minden családtaghoz, rokonhoz elmegyünk, aztán mindig vagy nálunk, vagy más családtagnál összegyűlünk és ott adjuk át a karácsonyi ajándékokat. Apa és anya mindig azt mondja, hogy nekik ne vegyünk semmit, de mi ezt sose tartjuk be. Nővérem szokása szerint ruhákat kér, én ugye mindig játékot kérek. Néha még énekelni is szoktunk karácsonyi dalokat, de valamikor elmarad, mert nagyon izgulunk. Azután mindenki megköszöni egymásnak az ajándékot és elmegyünk aludni.

Csicsely Dominik: A mi karácsonyunk

A mi karácsonyunk úgy kezdődik, hogy karácsony előtti négy hét minden vasárnap estéjén kimegyünk a gyertyagyújtásra. Következő nap este mamáéknál gyűlik össze a család. Ott van keresztanyukám, unokatestvérem, keresztapukám, tatám, mamám, anya, apa és én. Amikor megérkezett mindenki, akkor leülünk az asztalhoz beszélgetni, amikor kész van a vacsora, megvacsorázunk. Utána pedig kimegyünk a hálószobába, unokatesómmal mindig megtanulunk karácsonyi verset és előadjuk. Következett a várva-várt ajándékosztás, mindenki megkapja az ajándékát, megnézi esetleg kipróbálja az ajándékát, mi gyerekek pedig játszunk vele. Az ajándékosztás után mindenki beszélget, a fiúk kártyáznak, a lányok beszélgetnek. Mikor már kis híján késő este tíz óra van, mindenki hazamegy. Mi amikor hazamegyünk apáékkal, még otthon is vár ránk egy ajándékosztás. Megkapom az ajándékot anyáéktól is, meg ők is tőlem. Másnap elmegyünk a másik mamáékhoz ebédre, ott is ugyanilyen a karácsony leforgása, ott is sok ajándékot kapok, végül is nem az ajándék számít, hanem az, hogy együtt van a család.

Nálunk ilyen a karácsony, együtt van a család és boldogok vagyunk.

Dohányos Áron: A legszebb karácsonyom

A legszebb karácsonyom a tavalyi volt. Nagymamáméknál tartottuk. A hangulat meghitt és remek volt. Énekeltünk karácsonyi énekeket, dalokat. Azután következett az ünnepi vacsora. Nagyon finom kalácsot és töltött káposztát ettünk. Majd jött, amire mindenki várt: az ajándékozás. Átadtuk egymásnak az ajándékokat. Mindenki nagyon örült az ajándékának. Én például kaptam egy i-padet, nagyon örültem neki. Hát így telt el a mi legszebb karácsonyunk.

Gyurcsán Laura – A karácsony a legszebb ünnep

Advent. Minden kondorosi a főtéren, olyan jó ilyenkor látni, hogy nem csak a család, hanem az egész város ünnepel.

És vasárnapról vasárnapra csak úgy repül az idő! Észre se vesszük eljött a karácsony. Reggel, mikor felkelek, mintha puskából lőttek volna ki. Még szinte fel sem ébredtem, de már a lépcsőn tartok lefelé. Gyorsan megreggelizek, és jön a keresztapukánk, hogy elvigyen mamához feldíszíteni a fát. Tavaly például egy kicsit szokatlan volt, mivel egy éve körülbelül mama elköltözött. Ilyenkor mamánál azt is szeretem, hogy ha kész a fa, mindig ad két-három doboz szaloncukrot, hogy a fenyő alá rakjam, de persze amíg a konyhából odaviszem, mindig fogy belőle pár darab. Otthon mindig közösen díszítünk, így el is telt a délelőtt. Délután karácsonyi filmeket, meséket nézünk. Mindig találunk valami mókásat. Öt óra körül megyünk fürödni, hogy késő este ne kelljen. Felvesszük a szép ruhánkat és mire végzünk, lent a fa alatt már várnak az ajándékok. Izgatottan megyünk le a lépcsőn. Apunak rögtön az az első, hogy előveszi a kamerát, amit én néha kevésbé szeretek. Mire mindenki kibontja az ajándékát, megérkezik keresztapukám, hogy elvigyen mamához vacsorázni, nálam a kacsa és a kacsatepertő elengedhetetlen. Vacsi után oda is megérkezik a Jézuska a sok-sok ajándékkal. Nálunk szokás, hogy én olvasom a neveket az ajándékokról. Mikor mindenki kibontotta, a család nagyon örül, mivel én is készítek nekik valamit. Utána játszunk a játékokkal. Így telik nálunk ilyen vidáman az ünnep. Boldog Karácsonyt!