Mindennapok hősei - Friedl Ferencné

Kedves"volt" bölcsődés néni a szomszédom. Olyan viccelődős, aki dacol az idővel és "csakazértsem" fogok a gondolkodásban megváltozni!

Az idő, hát az meg úgyis megy magától.

Sokat mesél nekem bölcsődés emlékeiről. Nem hagyhatom ki, tovább kell adnom, milyen is volt egy kettőezredik év előtti ember gondolkodása.

Ö egy a sok közül.

Emlékek. Igen, már csak emlékek, amik az idő múlásával szépek lettek, rózsaszín ruhába öltöztek. Már nem a korai kelés a sok hajolgatás, csak a szép jut eszébe, és középpontban a piciny gyermek arcok, akiket maga előtt lát.

És mesél:

1968 előtt úgy tudom nem volt itt bölcsőde. Ebben az évben a falu szélén egy régi épületből alakították ki. Egyszerű eszközök álltak a rendelkezésünkre.

Örültem, hogy az elsők között kaptam ott munkahelyet. Vegyes csoport volt az induláskor. Kicsik, nagyok egyaránt.

Később a 7o-es években a falu közepén, jobb körülmények között vigyázhattunk a jövő emberkéire. Édesek voltak, AZOK A CSÖPPEK – és a szívem szakadt, ahogy kapaszkodott vissza anyja, vagy apja karjába az első érkezéskor. Aztán öröm volt amikor reggelente már rám mosolyogtak és szívesen maradtak.

Voltak, akik hétfőn csapzottan érkeztek, és sokszor volt, hogy hazavittem a későn érkezők gyerekeit. Neveket nem mondok, mert mind aranyos volt nekem.

Aztán tanulni akartak küldeni, hogy legyek vezető, nem tehettem, de nem is tetszett volna az nekem. Engem otthon várt a beteg anyósom, nekem az fontosabb volt. A gyerekekre szeretettel vigyázni, hát úgy gondoltam, azt nem a könyvekből fogom megtanulni.

Tudod, az itt van belül, belül a szívünkben.

Szerettem én mindenkivel dolgozni, de a gyerekek, ők voltak az igazi munkatársak. Azt mondták a kollégáim, Nobel díjat fogok kapni a nyugdíjba vonulásomkor.

Megszakítom a mesélésben:

– Ezek után én is így gondolnám… megkaptad?

– Ugyan hová gondolsz – vág a szavamba. – Meg különben is ez az én mesém érdekel még valakit?

Hosszasan néz a szemembe. – Nem hinném, majd kinevetnek – mondja maga elé nézve.

– Tudod mit Marika néni, azért is megírom – szóltam nevetve. – Én már gazdagabb vagyok a történeteddel és tovább adom. Sőt bizonyítani is tudom az egészet, mivel az én gyermekem is te vetted át reggelente a kezemből. Majd olvassák azok a negyvenes ötvenes felnőttek, akikre Te vigyáztál. Biztosan örülni fognak.

– Legyen – egyezik bele.

Manapság a kiskertjének él. Már virágba borult a krókusz és az ibolya. Ott jártamkor is gyomtalanított, na nem permetezéssel, hanem a kezével. Fájós derékkal földig hajolva, most a virágok bölcsőjét vigyázza.

A bölcsis néniről Friedl Ferencné Marika néniről meséltem.

Oláh Péterné

Kondoros, 2015. március 17.

Találkozás

Éjszaka volt már, mikor hazafelé sétáltam a sötét utcákon. A fák lombjai furcsa árnyékokat vetettek a macskakőre, de nem féltem, szerettem az éjszakát, nyugalommal töltött el, úgy éreztem, ilyenkor bármire képes vagyok.

Némaság ölelt körül, csak a lépteim zaja törte meg a csendet. Hamarosan elértem az utca végét és be is fordultam rajta. Ekkor különös dologra lettem figyelmes. A némaságba szárnyak suhogása hasított, sokkal hangosabb volt, mintha csak pár gerle szállt volna el ijedtében. Megtorpantam, furcsa érzés uralkodott el rajtam, mintha valaki más is lenne itt rajtam kívül. Körbenéztem, de semmit és senkit nem láttam.

Tovább mentem, de mikor a lámpák fényei villózni és szikrázni kezdtek, megtorpantam. Ekkor feltámadt a szél is. Megijedtem. Kinyitottam a táskámat és előkerestem belőle a gázspray-t, amit a bátyám erőltetett rám. Most örültem neki, hogy mégis eltettem.

Hátamat a falnak vetettem és ismét körbenéztem, ekkor láttam, hogy egy alak bukkant fel a semmiből, egyenesen engem nézett. Pislogtam és hirtelen ott termett előttem. A férfi szép arcát barna haj keretezte, kék szemei a lelkemig hatoltak. Mocorogni kezdtem, miközben döbbenten tudatosult bennem, hogy ismerem. Az álmaimból.

– Ki vagy? – Remegett a hangom. Ő hallgatott, vártam, hogy válaszoljon, de a türelem sosem volt az erősségem. – Nos? – kérdeztem újra, de csak suttogásra futotta tőlem.

– Tudod te – hangja, mint a zene, annyira gyönyörű volt. Közelebb lépett, két ujját a homlokomhoz érintette és akkor fény borította el az elmém. Megmutatta, mit kell tennem, hogy miért is látogatott meg álmaimban egy angyal…

Sznida Nóra

2013. április

Interjú a Nemzeti Művelődési Intézet főgazgatójával, Závogyán Magdolnával

Mi volt a célja a kulturális közfoglalkoztatási programnak országos szinten? Sikerült-e elérni a kitűzött célt az első programban? Mik a várhatóan elért eredményei a második programnak?

A Kulturális Közfoglalkoztatási Program általános célja az értékteremtő, emberközpontú közfoglalkoztatás modelljének megteremtése és elterjesztése. A 2013. november 1. és 2014. április 30. között lezajlott mintaprogram elindítását több hónapos, kiterjedt igényfelmérés és kutatás előzte meg, így képet kaptunk róla, milyen módon tudná a közfoglalkoztatás a közösségek javát szolgálni. Programunk abban egyedülálló, hogy a közfoglalkoztatottak mind helyben, mind pedig hálózatban erős közösségeket hoznak létre. A társadalmi „háló” pedig biztosítja, hogy ezek az emberek képesek legyenek a munkába állásra. A mintaprogram eredményei azt mutatták, hogy a közösségek megerősítésére koncentráló kulturális közfoglalkoztatás egyértelműen javítani tudott többek között a pályakezdők, a hátrányos helyzetű térségekben élők, valamint a kis lélekszámú településeken élő munkaképes korú nők helyzetén. A mintaprogramhoz csatlakozottak legalább 22%-a el tudott helyezkedni a program alatt vagy azt követően. A most záruló II. Kulturális Közfoglalkoztatási Program eddigi adatai alapján is hasonló eredmények várhatók, hiszen a programba bevont közfoglalkoztatottak 10%-a az első három hónap után visszatért az elsődleges munkaerőpiacra! Erről pontosabb adat várhatóan egy-két hónap múlva áll majd rendelkezésünkre.

Miért jó ez a program a partnerszervezetek számára, a közfoglalkoztatottaknak, a Nemzeti Művelődési Intézetnek? Miért jó ez a lehetőség Kondorosnak?

A Kulturális Közfoglalkoztatási Programban részt vevő partnerszervezetek a szakmai munkájuk színvonalát, tevékenységük szélesítését tudják fejleszteni azáltal, hogy közfoglalkoztatottakat fogadnak. A közfoglalkoztatottak a program keretein belül sokféle munkát végezhetnek, a partnerszervezet saját igényei és szükségletei szerint választotta ki őket az adott feladatra. Csak néhány szakmai feladat, melyet a közfoglalkoztatottak elláttak: közreműködtek a települési értékek feltérképezésében, helyi alkotókkal, helyi értékőrzőkkel vettek fel interjúkat; feltérképezték a településük civil és gazdasági szereplőit és adatbázist építettek, közreműködtek a közösségi alkalmak megszervezésében, települési rendezvényeket kézműves- és hobbifoglalkozásokat, ifjúsági klubokat és más programokat szerveztek. Sok esetben hozzájárultak a helyi hagyományok őrzéséhez, adminisztrációs munkát végeztek vagy archiváltak, irodai asszisztenciát láttak el. A Kulturális Közfoglalkoztatási Program egyedi értéktöbblete a helyi közösségek és értékek iránti elkötelezettség mellett a társadalmi hasznosság elvét szem előtt tartó, a programot kísérő folyamatos módszertani támogatás. A Művelődési Intézet a teljes alkalmazási időben – a partner szervezetekkel együttműködve – professzionális segítséget nyújt a közfoglalkoztatottak szakmai tevékenységéhez. A program részét képezi a közfoglalkoztatottak szakmai felkészítése, amelyhez a Művelődési Intézet külön képzést akkreditált.

A programban legalább középfokú végzettséggel rendelkező álláskeresők vesznek részt. Ők azok, akik jellemzően elhagyják a településüket a boldogulás reményében – a program egyrészt helyben biztosít átmeneti munkalehetőséget a képzett munkaerőknek, másrészt a közösségi élmények megélésével és a helyi közösséget erősítésében való aktív részvétellel a lokálpatriotizmus is maradásra bírja őket. A program alatt kapcsolatokat építenek, releváns szakmai tapasztalatokat, a napjaiknak rendszert adó munkarutint szereznek és feltérképezik lehetőségeiket. Ebben rejlik a magas elhelyezkedési arány titka: a lehetőség mellett motivációt is nyújt a program, mely sokaknak ugródeszkául szolgál pályafutásukban. 

A Nemzeti Művelődési Intézet elkötelezett az értékteremtésben és a közösségek támogatásában. Szakmai munkatársaink elhivatottan dolgoznak a programban országszerte, mert tapasztalják, hogy a közösségi művelődés és a kultúra eszközeivel lehetséges valós, pozitív társadalmi hatást elérni. A Kulturális Közfoglalkoztatási Program emellett a kulturális alapellátás szakpolitikai céljának eléréséhez is fontos eszköz. 

Hogyan látod, Kondoroson sikerült-e a célokat elérni? Látsz-e valamilyen előrelépést a közösségi- és kulturális területen a városban? Hogyan látod, hogyan áll jelenleg a helyzetünk önmagunkhoz, illetve más, hasonló jellemzőkkel bíró városokhoz képest? Milyen mértékben valósult meg nálunk a program?

Békés megye komoly hagyományokkal rendelkezik az önszerveződő, értékteremtő közösségek és a civil élet területén.A megyéből közel kétszáz partnerszervezet vett részt a II. Kulturális Közfoglalkoztatási Programban, közte többkondorosi szervezet is. Egy ötezer fős lélekszámú településen a szakmai munkájukban megtámogatott szervezetek már érzékelhető változásokat tudnak generálni a közösség életében. A legtöbb békési szervezet már a mintaprogramban is partnerünk volt, és nagyon jó tapasztalatokat szereztek; fejlődni tudtak és szakmai kapcsolataikat is bővítették. A Nemzeti Művelődési Intézet minden partnerszervezetnek módszertani támogatást nyújt irodahálózata révén.

Esetleg van-e olyan, amit, mint jó gyakorlat, máshol tapasztaltál (pl. országjárás során) és itt is megvalósítható lenne?

Az értékteremtő közfoglalkoztatási program során jómagam és a monitoringozást végző kollégák is számos olyan helyi kezdeményezéssel, jó gyakorlattal találkoztunk, amely más településeken is megvalósítható lenne. Több helyen készült így helytörténeti gyűjtemény, alakult helyi értéktár, jöttek létre a fiatalok helyben tartását inspiráló ifjúsági közösségek. A legjobb gyakorlatok országos elterjesztése érdekében terveink között szerepel egy módszertani kiadvány elkészítése is.

A harmadik programra az együttműködési szándéknyilatkozatokat január 15-25-e között tölthették ki a partnerszervezetek. Lehet-e már tudni pontosan, hogy mikor indul ez a program és milyen hosszú lesz?

A program folytatására hatalmas volt az igény. A harmadik kulturális közfoglalkoztatási program a tervek szerint 2015 márciusában kezdődik, s reményeink szerint egy évig tart, és a korábbi 4500 helyett 6100 ember vehet benne majd részt.

S. H.

2015. február

Interjú a közösségi koordinátorral, Sándor Hajnalkával

Sándor Hajnalkával beszélgettem, aki a II. kulturális közfoglalkoztatási programban két helyen is dolgozott. A Kondorosiak Baráti Köre Közhasznú Alapítványnál, mint partnerszervezetnél és a Nemzeti Művelődési Intézet közösségi koordinátoraként, aki a partnerek, a munkások és az Intézet között kapcsolattartó. Rengeteget utazik, így nálunk kevesebb időt töltött el. Személy szerint úgy érzem, hogy jól jártunk vele, mint koordinátorral. Én ugyan nem voltam benne az első programban, de mindenben segít, olyan dolgokban, amiket nem biztos, hogy meg tudtam volna csinálni egyedül, elhozza és viszi az aláírnivalót, segít, ha arra van szükség és minden fontos dologról tájékoztat.

Hogyan kerültél be a programba?

Az első kulturális közfoglalkoztatási programba ismeretség útján kerültem be a Kondorosiak Baráti Köre Közhasznú Alapítványhoz, mint partnerszervezethez. A második program indulásakor evidens volt, hogy itt folytatom a munkát. Közben a dologba jött egy kis csavar, mert kiderült, hogy az előző közösségi koordinátor nem vesz részt a programban, a megyei irodában pedig előkerült a nevem ezzel a feladattal kapcsolatban. Némi gondolkodás után elfogadtam a feladatot.

Hasznosnak érezted az itt végzett munkádat? 

Abszolút mondhatom, hogy igen. Ennyit nem dolgozna az ember, ha nem érezné hasznosnak, amit végez. Van olyan partner, ahol csak a kapcsolattartó szerepét látom el a szervezet és a Nemzeti Művelődési Intézet között, de néhány helyen segítséget kérnek, megint máshol napi szinten együtt dolgozunk a közösségi munkásokkal. Utóbbit szeretem a legjobban, mert itt bele is látok mélyebben a folyamatokba és látom a pozitív változást, a fejlődést. És ezért éri meg, ezért érzem hasznosnak.

Volt benne kihívás? Szereztél tapasztalatot, fejlődtél?

Ó, de még mennyi! Őszintén szólva október közepén lehet, hogy azt mondtam volna, hogy kész, feladom, nem csinálom tovább! Nehezen találtam meg a közös hangot a partnerekkel és a közösségi munkásokkal is. A kondorosiak például egytől egyig erős személyiségek, én pedig egyszer-kétszer próbáltam nekik közös megbeszélést tartani… olyankor akasztották a hóhért – nevet.

De belejöttem a dologba – szerintem, és meg is szerettem mostanra. Ezt egyértelmű fejlődésnek tekintem.

Milyen feladatokat kaptál? Volt olyan munka, amiben szabad kezet kaptál?

A koordinátori feladatokat tekintve annyira nem jellemző a teljes önállóság. Általában a dolog úgy működik, hogy megkapjuk a megyei irodától az aktuális feladatokat: írd meg ezt, hozd be ekkorra, oszd ki, csináltasd meg, szedd össze, értesítsd a közösségi munkásokat, stb. A feladat adott, önállóság annyi van benne, hogy én döntöm el, mikor hová megyek, vagy hogyan intézem el az embereimmel az aktuális dolgokat.

Az Alapítványnál (Kondorosiak Baráti Köre Közhasznú Alapítvány – a szerk.) persze máshogy működött a dolog, de ez evidens, hiszen utóbbi egy civil szervezet, teljesen máshogy működik, mint egy országos közfoglalkoztatási program. Az Alapítványnál együtt találtuk ki a feladatokat és – jó esetben – saját belátásunk szerint oldottuk meg. Például a Csattanóra olyan cikket írtam, amit jónak láttam. Nyilván minden feladatnak megvan a kötelező része is, pl. a plakátolás, terjesztés, stb. Szívesen csináltam – ha kutya nem volt az egyenletben.

Most koordinátorként is dolgozol, a partnerszervezetednek végzett munkád mellett. Én tudom, hogy ez mivel jár, de kérlek, meséld el az olvasóknak, hogy hogyan is jött ez a dolog, és hogy érzed magad ebben a munkakörben. Hogyan tudod beosztani az idődet?

Arról már beszéltem, hogyan jött ez össze: benne voltam az előző programban is, gondolom, voltak rólam visszajelzések a megyei iroda felé, így, a program kezdete előtt felajánlották ezt a feladatkört. Négy településen húsz közösségi munkás tartozott hozzám, akikkel rendszeresen tartottam a kapcsolatot, illetve a partnerszervezetekkel is, akiknél voltak. A négy település: Kondoros, Kétsoprony, Hunya és Gyomaendrőd. A döcögős kezdet ellenére egyre jobban érzem magam ebben a munkakörben, megszerettem. Ha alkalmasnak talál a megyei iroda arra, hogy a következő körben is elvállaljam ezt a feladatot, ma már azt mondom, hogy köszönöm, szívesen. Hogyan tudom beosztani az időmet? Röviden: nehezen, többnyire. Bár ez nem mindig jellemző. Vannak „szezonális” feladatok koordinátorként, ilyenkor az Alapítványnál nem is láttak másfél hétig, mert „Bolygó Hollandi üzemmódban” vagyok, hogy minden készen legyen időre. Ilyenkor, „szezonban” nem nagyon tudok részt venni a munkában a partnerszervezetemnél. Vannak feladatok, amiket elvállalok, és azok ilyenkor állnak, míg nincs időm leülni mellé. De ha nem lenne ez a pörgés, unalmas lenne az egész.

Ha kapnál munkát, nem közfoglalkoztatásban, szívesen dolgoznál hasonló munkakörben? Mit csinálnál szívesen?

Hogyne! Tervezek részt venni valamilyen képzésen a jövőben, hogy kulturális és közművelődési területen is legyen esélyem „normál munkában” dolgozni. Jelenleg úgy érzem, megnyert magának ez a terület, és szeretném látni, mennyit tudok kihozni belőle. Ha mégsem jönne össze, még mindig ott a másik szerelem, az eredeti szakmám (Hajni a szarvasi Szent István Egyetem Alkalmazott Bölcsészeti és Pedagógiai Karán diplomázott tanítónőként – a szerk.)

Sznida Nóra

2015. február

Interjú a partnerszervezettekkel - Hricz Elvira

Mivel a Kondorosiak Baráti Köre Közhasznú Alapítványnál dolgozom, adott volt, hogy a saját házunk táján is elkészítsük az interjúkat, hogy ti is megismerhessétek a munkánkat. Így Hricz Elvirát, az alapítvány kuratóriumi elnökét is kikérdeztem a programról. Mivel Elvira főállásban Gyulán dolgozik a Magyar Turizmus Zrt.-nél és alig van itthon, vele volt a legnehezebb összehozni az interjút. Végül írásban válaszolt. 

Mióta vesz részt az alapítvány a Kulturális Közfoglalkoztatási Programban?

A Kondorosiak Baráti Köre Közhasznú Alapítvány már az első kulturális közfoglalkoztatási programban is részt vett partnerszervezetként. Akkor egy fő, Sándor Hajni jött hozzánk dolgozni. Mivel eddig a pontig tulajdonképpen kizárólag önkéntesek végeztek munkát az alapítványnál, így bele kellett jönni nekem is abba, hogy folyamatosan munkával lássam el, kitöltsük a napi 8 órát. A helytörténeti gyűjtemény katalogizálása, bővítése, idősekkel való interjúk készítése és a nyári világtalálkozóra való készülődés azonban, már a kezdetektől elég feladatot jelentettek, majd folyamatosan új ötletekkel álltunk elő mindketten.

Hogyan választottad ki, hogy kik dolgozzanak az alapítványnál?

Az első programnál gyorsan kellett dönteni, mikor megtudtam, hogy csatlakozhatunk, egyből Hajni jutott az eszembe. Ő korábban Lilla lányom tanítónője volt, jórészt innen ismertem őt. Érdekes, hogy most ősszel voltunk egy előadáson, ahol elhangzott, hogy az elkötelezett önkéntesekből érdemes a munkaerő kiválasztásánál „meríteni”. Ez nyáron, a második program előtt nálunk ösztönösen működött, anélkül, hogy ezt „tudományosan” megtanították volna. Tehát Valter (Hricz Sándor Valter – a szerk.) és Nóri is önkéntes volt korábban, Valter elsősorban a „műszakisként”, Nóri pedig hasznos segítségként Hajni mellett. A munkaleosztás nagyjából ez is maradt, persze a határok azóta némileg elmosódtak, Hajni koordinátorkodásával rájuk is több feladat hárult.

Milyen munkát végeztek a foglalkoztatottak? Elégedett vagy velük?

Az előbb felsoroltak csak a kezdet volt, azóta már sok minden történt. A múzeumpedagógiai program ötlete például onnan jött, hogy Hajni alapvetően pedagógus, így ötvöztük az alapítvány profilját az ő végzettségével. Ezt nagyon szerették a gyerekek és a tanítók, tanárok is. A koordinátori teendők mellett erre most kisebb hangsúly jut, de a jövőben szeretném, ha ez is tovább működne. Nagyjából így született a nyári tábor ötlete is, persze játékosabb, lazább formában. A Múzeumok Őszi Fesztiváljába való bekapcsolódás is új volt, tudtommal eddig ilyen Kondoroson nem történt. A Kondorosi Csattanó elindításával pedig az írói vénával rendelkezőknek illetve a civil szervezeteknek szeretnénk publikációs felületet biztosítani. Mindhárman pozitívan és konstruktívan állnak egy-egy feladathoz és nagyon örülök, hogy saját ötleteiket is beleteszik egy-egy programba.

Létrejött-e olyan program, ami a közfoglalkoztatás nélkül nem, vagy nem ilyen formában valósulhatott volna meg?

Természetesen! Azzal, hogy állandó munkaerőt tudhatunk az alapítványnál, sokkal több és változatosabb dolgokban gondolkodhatunk, mint korábban. Gyakorlatilag a Kondorosiak Világtalálkozója volt korábban az, amit bármilyen körülmények között, de évről évre megrendeztünk. A tavalyi, ötödik találkozót azonban így még szervezettebben tudtuk előkészíteni és megvalósítani, hiszen volt egy állandó dolgozó, aki az egészet összefogta és tulajdonképpen főállásban ezzel foglalkozhatott. Azt is el kell mondjam, hogy az önkéntesek száma is nőtt, mióta a program zajlik, jelenleg 15 fő az, aki időszakosan vagy állandó jelleggel segíti az alapítvány munkáját.

Mi volt ez a program? 

Tulajdonképpen a világtalálkozón kívül minden: a múzeumpedagógiai foglalkozások, a Múzeumok Őszi Fesztiválja, a nyári és az őszi tábor, a Kondorosi Csattanó is azért valósulhatott meg, mert részt veszünk a Kulturális Közfoglalkoztatási Programban.

Szerinted milyen előnyei és hátrányai vannak a közfoglalkoztatásnak?

Csak a kulturális közfoglalkoztatásról nyilatkozom, mert másra nem igazán van rálátásom. Én úgy látom, hogy ez egy ideiglenes megoldásnak jó addig, amíg a fiataloknak az iskolából kikerülve nincs elég munkatapasztalatuk, önbizalmuk, nem elég magabiztosak, illetve maguk sem tudják még, hogy mihez kezdjenek. Sokan most kezdenek rájönni, hogy nem jól választottak szakmát, mást szeretnének csinálni. Ezzel a programmal kicsit időt nyernek ahhoz, hogy a korábbi, jövőről alkotott terveiket átgondolják, akár korrigálják. Olyan gyakorlati tapasztalatokat szerezhetnek, amelyek később más munkakörre is átültethetőek, kamatoztathatóak.

Hátránya akkor van, ha mindezt valaki nem lehetőségként éli meg, hanem azon igyekszik, hogy lehetőleg csak a legkevesebb elvárt teljesítményt nyújtsa, és nem fejlődik, nem tapasztalja meg az új kihívások leküzdésének örömét. Persze a közfoglalkoztatásnak úgy „am block” az alacsony fizetés és a kiszolgáltatottság a nagy hátránya. Az, hogy napi 8 órai munkára nem a minimálbért, hanem annál jóval kevesebbet kapnak, illetve a programok nagy része néhány hónapra szól, így foglalkoztatottként és szervezetként is nehéz előre tervezni.

Ha újra elindul a program, az alapítvány újra részt vesz benne?

Igen, ugyanerre a létszámra nyújtottam be a részvételi szándéknyilatkozatot a Nemzeti Művelődési Intézet felé a III. Kulturális Közfoglalkoztatási Programra, amelynek az indulása és időtartama mostanában derül ki.

Sznida Nóra 

2015. február