Sándor Hajnalkával beszélgettem, aki a II. kulturális közfoglalkoztatási programban két helyen is dolgozott. A Kondorosiak Baráti Köre Közhasznú Alapítványnál, mint partnerszervezetnél és a Nemzeti Művelődési Intézet közösségi koordinátoraként, aki a partnerek, a munkások és az Intézet között kapcsolattartó. Rengeteget utazik, így nálunk kevesebb időt töltött el. Személy szerint úgy érzem, hogy jól jártunk vele, mint koordinátorral. Én ugyan nem voltam benne az első programban, de mindenben segít, olyan dolgokban, amiket nem biztos, hogy meg tudtam volna csinálni egyedül, elhozza és viszi az aláírnivalót, segít, ha arra van szükség és minden fontos dologról tájékoztat.
Hogyan kerültél be a programba?
Az első kulturális közfoglalkoztatási programba ismeretség útján kerültem be a Kondorosiak Baráti Köre Közhasznú Alapítványhoz, mint partnerszervezethez. A második program indulásakor evidens volt, hogy itt folytatom a munkát. Közben a dologba jött egy kis csavar, mert kiderült, hogy az előző közösségi koordinátor nem vesz részt a programban, a megyei irodában pedig előkerült a nevem ezzel a feladattal kapcsolatban. Némi gondolkodás után elfogadtam a feladatot.
Hasznosnak érezted az itt végzett munkádat?
Abszolút mondhatom, hogy igen. Ennyit nem dolgozna az ember, ha nem érezné hasznosnak, amit végez. Van olyan partner, ahol csak a kapcsolattartó szerepét látom el a szervezet és a Nemzeti Művelődési Intézet között, de néhány helyen segítséget kérnek, megint máshol napi szinten együtt dolgozunk a közösségi munkásokkal. Utóbbit szeretem a legjobban, mert itt bele is látok mélyebben a folyamatokba és látom a pozitív változást, a fejlődést. És ezért éri meg, ezért érzem hasznosnak.
Volt benne kihívás? Szereztél tapasztalatot, fejlődtél?
Ó, de még mennyi! Őszintén szólva október közepén lehet, hogy azt mondtam volna, hogy kész, feladom, nem csinálom tovább! Nehezen találtam meg a közös hangot a partnerekkel és a közösségi munkásokkal is. A kondorosiak például egytől egyig erős személyiségek, én pedig egyszer-kétszer próbáltam nekik közös megbeszélést tartani… olyankor akasztották a hóhért – nevet.
De belejöttem a dologba – szerintem, és meg is szerettem mostanra. Ezt egyértelmű fejlődésnek tekintem.
Milyen feladatokat kaptál? Volt olyan munka, amiben szabad kezet kaptál?
A koordinátori feladatokat tekintve annyira nem jellemző a teljes önállóság. Általában a dolog úgy működik, hogy megkapjuk a megyei irodától az aktuális feladatokat: írd meg ezt, hozd be ekkorra, oszd ki, csináltasd meg, szedd össze, értesítsd a közösségi munkásokat, stb. A feladat adott, önállóság annyi van benne, hogy én döntöm el, mikor hová megyek, vagy hogyan intézem el az embereimmel az aktuális dolgokat.
Az Alapítványnál (Kondorosiak Baráti Köre Közhasznú Alapítvány – a szerk.) persze máshogy működött a dolog, de ez evidens, hiszen utóbbi egy civil szervezet, teljesen máshogy működik, mint egy országos közfoglalkoztatási program. Az Alapítványnál együtt találtuk ki a feladatokat és – jó esetben – saját belátásunk szerint oldottuk meg. Például a Csattanóra olyan cikket írtam, amit jónak láttam. Nyilván minden feladatnak megvan a kötelező része is, pl. a plakátolás, terjesztés, stb. Szívesen csináltam – ha kutya nem volt az egyenletben.
Most koordinátorként is dolgozol, a partnerszervezetednek végzett munkád mellett. Én tudom, hogy ez mivel jár, de kérlek, meséld el az olvasóknak, hogy hogyan is jött ez a dolog, és hogy érzed magad ebben a munkakörben. Hogyan tudod beosztani az idődet?
Arról már beszéltem, hogyan jött ez össze: benne voltam az előző programban is, gondolom, voltak rólam visszajelzések a megyei iroda felé, így, a program kezdete előtt felajánlották ezt a feladatkört. Négy településen húsz közösségi munkás tartozott hozzám, akikkel rendszeresen tartottam a kapcsolatot, illetve a partnerszervezetekkel is, akiknél voltak. A négy település: Kondoros, Kétsoprony, Hunya és Gyomaendrőd. A döcögős kezdet ellenére egyre jobban érzem magam ebben a munkakörben, megszerettem. Ha alkalmasnak talál a megyei iroda arra, hogy a következő körben is elvállaljam ezt a feladatot, ma már azt mondom, hogy köszönöm, szívesen. Hogyan tudom beosztani az időmet? Röviden: nehezen, többnyire. Bár ez nem mindig jellemző. Vannak „szezonális” feladatok koordinátorként, ilyenkor az Alapítványnál nem is láttak másfél hétig, mert „Bolygó Hollandi üzemmódban” vagyok, hogy minden készen legyen időre. Ilyenkor, „szezonban” nem nagyon tudok részt venni a munkában a partnerszervezetemnél. Vannak feladatok, amiket elvállalok, és azok ilyenkor állnak, míg nincs időm leülni mellé. De ha nem lenne ez a pörgés, unalmas lenne az egész.
Ha kapnál munkát, nem közfoglalkoztatásban, szívesen dolgoznál hasonló munkakörben? Mit csinálnál szívesen?
Hogyne! Tervezek részt venni valamilyen képzésen a jövőben, hogy kulturális és közművelődési területen is legyen esélyem „normál munkában” dolgozni. Jelenleg úgy érzem, megnyert magának ez a terület, és szeretném látni, mennyit tudok kihozni belőle. Ha mégsem jönne össze, még mindig ott a másik szerelem, az eredeti szakmám (Hajni a szarvasi Szent István Egyetem Alkalmazott Bölcsészeti és Pedagógiai Karán diplomázott tanítónőként – a szerk.)
Sznida Nóra
2015. február
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése