Interjú a Nemzeti Művelődési Intézet főgazgatójával, Závogyán Magdolnával

Mi volt a célja a kulturális közfoglalkoztatási programnak országos szinten? Sikerült-e elérni a kitűzött célt az első programban? Mik a várhatóan elért eredményei a második programnak?

A Kulturális Közfoglalkoztatási Program általános célja az értékteremtő, emberközpontú közfoglalkoztatás modelljének megteremtése és elterjesztése. A 2013. november 1. és 2014. április 30. között lezajlott mintaprogram elindítását több hónapos, kiterjedt igényfelmérés és kutatás előzte meg, így képet kaptunk róla, milyen módon tudná a közfoglalkoztatás a közösségek javát szolgálni. Programunk abban egyedülálló, hogy a közfoglalkoztatottak mind helyben, mind pedig hálózatban erős közösségeket hoznak létre. A társadalmi „háló” pedig biztosítja, hogy ezek az emberek képesek legyenek a munkába állásra. A mintaprogram eredményei azt mutatták, hogy a közösségek megerősítésére koncentráló kulturális közfoglalkoztatás egyértelműen javítani tudott többek között a pályakezdők, a hátrányos helyzetű térségekben élők, valamint a kis lélekszámú településeken élő munkaképes korú nők helyzetén. A mintaprogramhoz csatlakozottak legalább 22%-a el tudott helyezkedni a program alatt vagy azt követően. A most záruló II. Kulturális Közfoglalkoztatási Program eddigi adatai alapján is hasonló eredmények várhatók, hiszen a programba bevont közfoglalkoztatottak 10%-a az első három hónap után visszatért az elsődleges munkaerőpiacra! Erről pontosabb adat várhatóan egy-két hónap múlva áll majd rendelkezésünkre.

Miért jó ez a program a partnerszervezetek számára, a közfoglalkoztatottaknak, a Nemzeti Művelődési Intézetnek? Miért jó ez a lehetőség Kondorosnak?

A Kulturális Közfoglalkoztatási Programban részt vevő partnerszervezetek a szakmai munkájuk színvonalát, tevékenységük szélesítését tudják fejleszteni azáltal, hogy közfoglalkoztatottakat fogadnak. A közfoglalkoztatottak a program keretein belül sokféle munkát végezhetnek, a partnerszervezet saját igényei és szükségletei szerint választotta ki őket az adott feladatra. Csak néhány szakmai feladat, melyet a közfoglalkoztatottak elláttak: közreműködtek a települési értékek feltérképezésében, helyi alkotókkal, helyi értékőrzőkkel vettek fel interjúkat; feltérképezték a településük civil és gazdasági szereplőit és adatbázist építettek, közreműködtek a közösségi alkalmak megszervezésében, települési rendezvényeket kézműves- és hobbifoglalkozásokat, ifjúsági klubokat és más programokat szerveztek. Sok esetben hozzájárultak a helyi hagyományok őrzéséhez, adminisztrációs munkát végeztek vagy archiváltak, irodai asszisztenciát láttak el. A Kulturális Közfoglalkoztatási Program egyedi értéktöbblete a helyi közösségek és értékek iránti elkötelezettség mellett a társadalmi hasznosság elvét szem előtt tartó, a programot kísérő folyamatos módszertani támogatás. A Művelődési Intézet a teljes alkalmazási időben – a partner szervezetekkel együttműködve – professzionális segítséget nyújt a közfoglalkoztatottak szakmai tevékenységéhez. A program részét képezi a közfoglalkoztatottak szakmai felkészítése, amelyhez a Művelődési Intézet külön képzést akkreditált.

A programban legalább középfokú végzettséggel rendelkező álláskeresők vesznek részt. Ők azok, akik jellemzően elhagyják a településüket a boldogulás reményében – a program egyrészt helyben biztosít átmeneti munkalehetőséget a képzett munkaerőknek, másrészt a közösségi élmények megélésével és a helyi közösséget erősítésében való aktív részvétellel a lokálpatriotizmus is maradásra bírja őket. A program alatt kapcsolatokat építenek, releváns szakmai tapasztalatokat, a napjaiknak rendszert adó munkarutint szereznek és feltérképezik lehetőségeiket. Ebben rejlik a magas elhelyezkedési arány titka: a lehetőség mellett motivációt is nyújt a program, mely sokaknak ugródeszkául szolgál pályafutásukban. 

A Nemzeti Művelődési Intézet elkötelezett az értékteremtésben és a közösségek támogatásában. Szakmai munkatársaink elhivatottan dolgoznak a programban országszerte, mert tapasztalják, hogy a közösségi művelődés és a kultúra eszközeivel lehetséges valós, pozitív társadalmi hatást elérni. A Kulturális Közfoglalkoztatási Program emellett a kulturális alapellátás szakpolitikai céljának eléréséhez is fontos eszköz. 

Hogyan látod, Kondoroson sikerült-e a célokat elérni? Látsz-e valamilyen előrelépést a közösségi- és kulturális területen a városban? Hogyan látod, hogyan áll jelenleg a helyzetünk önmagunkhoz, illetve más, hasonló jellemzőkkel bíró városokhoz képest? Milyen mértékben valósult meg nálunk a program?

Békés megye komoly hagyományokkal rendelkezik az önszerveződő, értékteremtő közösségek és a civil élet területén.A megyéből közel kétszáz partnerszervezet vett részt a II. Kulturális Közfoglalkoztatási Programban, közte többkondorosi szervezet is. Egy ötezer fős lélekszámú településen a szakmai munkájukban megtámogatott szervezetek már érzékelhető változásokat tudnak generálni a közösség életében. A legtöbb békési szervezet már a mintaprogramban is partnerünk volt, és nagyon jó tapasztalatokat szereztek; fejlődni tudtak és szakmai kapcsolataikat is bővítették. A Nemzeti Művelődési Intézet minden partnerszervezetnek módszertani támogatást nyújt irodahálózata révén.

Esetleg van-e olyan, amit, mint jó gyakorlat, máshol tapasztaltál (pl. országjárás során) és itt is megvalósítható lenne?

Az értékteremtő közfoglalkoztatási program során jómagam és a monitoringozást végző kollégák is számos olyan helyi kezdeményezéssel, jó gyakorlattal találkoztunk, amely más településeken is megvalósítható lenne. Több helyen készült így helytörténeti gyűjtemény, alakult helyi értéktár, jöttek létre a fiatalok helyben tartását inspiráló ifjúsági közösségek. A legjobb gyakorlatok országos elterjesztése érdekében terveink között szerepel egy módszertani kiadvány elkészítése is.

A harmadik programra az együttműködési szándéknyilatkozatokat január 15-25-e között tölthették ki a partnerszervezetek. Lehet-e már tudni pontosan, hogy mikor indul ez a program és milyen hosszú lesz?

A program folytatására hatalmas volt az igény. A harmadik kulturális közfoglalkoztatási program a tervek szerint 2015 márciusában kezdődik, s reményeink szerint egy évig tart, és a korábbi 4500 helyett 6100 ember vehet benne majd részt.

S. H.

2015. február

Interjú a közösségi koordinátorral, Sándor Hajnalkával

Sándor Hajnalkával beszélgettem, aki a II. kulturális közfoglalkoztatási programban két helyen is dolgozott. A Kondorosiak Baráti Köre Közhasznú Alapítványnál, mint partnerszervezetnél és a Nemzeti Művelődési Intézet közösségi koordinátoraként, aki a partnerek, a munkások és az Intézet között kapcsolattartó. Rengeteget utazik, így nálunk kevesebb időt töltött el. Személy szerint úgy érzem, hogy jól jártunk vele, mint koordinátorral. Én ugyan nem voltam benne az első programban, de mindenben segít, olyan dolgokban, amiket nem biztos, hogy meg tudtam volna csinálni egyedül, elhozza és viszi az aláírnivalót, segít, ha arra van szükség és minden fontos dologról tájékoztat.

Hogyan kerültél be a programba?

Az első kulturális közfoglalkoztatási programba ismeretség útján kerültem be a Kondorosiak Baráti Köre Közhasznú Alapítványhoz, mint partnerszervezethez. A második program indulásakor evidens volt, hogy itt folytatom a munkát. Közben a dologba jött egy kis csavar, mert kiderült, hogy az előző közösségi koordinátor nem vesz részt a programban, a megyei irodában pedig előkerült a nevem ezzel a feladattal kapcsolatban. Némi gondolkodás után elfogadtam a feladatot.

Hasznosnak érezted az itt végzett munkádat? 

Abszolút mondhatom, hogy igen. Ennyit nem dolgozna az ember, ha nem érezné hasznosnak, amit végez. Van olyan partner, ahol csak a kapcsolattartó szerepét látom el a szervezet és a Nemzeti Művelődési Intézet között, de néhány helyen segítséget kérnek, megint máshol napi szinten együtt dolgozunk a közösségi munkásokkal. Utóbbit szeretem a legjobban, mert itt bele is látok mélyebben a folyamatokba és látom a pozitív változást, a fejlődést. És ezért éri meg, ezért érzem hasznosnak.

Volt benne kihívás? Szereztél tapasztalatot, fejlődtél?

Ó, de még mennyi! Őszintén szólva október közepén lehet, hogy azt mondtam volna, hogy kész, feladom, nem csinálom tovább! Nehezen találtam meg a közös hangot a partnerekkel és a közösségi munkásokkal is. A kondorosiak például egytől egyig erős személyiségek, én pedig egyszer-kétszer próbáltam nekik közös megbeszélést tartani… olyankor akasztották a hóhért – nevet.

De belejöttem a dologba – szerintem, és meg is szerettem mostanra. Ezt egyértelmű fejlődésnek tekintem.

Milyen feladatokat kaptál? Volt olyan munka, amiben szabad kezet kaptál?

A koordinátori feladatokat tekintve annyira nem jellemző a teljes önállóság. Általában a dolog úgy működik, hogy megkapjuk a megyei irodától az aktuális feladatokat: írd meg ezt, hozd be ekkorra, oszd ki, csináltasd meg, szedd össze, értesítsd a közösségi munkásokat, stb. A feladat adott, önállóság annyi van benne, hogy én döntöm el, mikor hová megyek, vagy hogyan intézem el az embereimmel az aktuális dolgokat.

Az Alapítványnál (Kondorosiak Baráti Köre Közhasznú Alapítvány – a szerk.) persze máshogy működött a dolog, de ez evidens, hiszen utóbbi egy civil szervezet, teljesen máshogy működik, mint egy országos közfoglalkoztatási program. Az Alapítványnál együtt találtuk ki a feladatokat és – jó esetben – saját belátásunk szerint oldottuk meg. Például a Csattanóra olyan cikket írtam, amit jónak láttam. Nyilván minden feladatnak megvan a kötelező része is, pl. a plakátolás, terjesztés, stb. Szívesen csináltam – ha kutya nem volt az egyenletben.

Most koordinátorként is dolgozol, a partnerszervezetednek végzett munkád mellett. Én tudom, hogy ez mivel jár, de kérlek, meséld el az olvasóknak, hogy hogyan is jött ez a dolog, és hogy érzed magad ebben a munkakörben. Hogyan tudod beosztani az idődet?

Arról már beszéltem, hogyan jött ez össze: benne voltam az előző programban is, gondolom, voltak rólam visszajelzések a megyei iroda felé, így, a program kezdete előtt felajánlották ezt a feladatkört. Négy településen húsz közösségi munkás tartozott hozzám, akikkel rendszeresen tartottam a kapcsolatot, illetve a partnerszervezetekkel is, akiknél voltak. A négy település: Kondoros, Kétsoprony, Hunya és Gyomaendrőd. A döcögős kezdet ellenére egyre jobban érzem magam ebben a munkakörben, megszerettem. Ha alkalmasnak talál a megyei iroda arra, hogy a következő körben is elvállaljam ezt a feladatot, ma már azt mondom, hogy köszönöm, szívesen. Hogyan tudom beosztani az időmet? Röviden: nehezen, többnyire. Bár ez nem mindig jellemző. Vannak „szezonális” feladatok koordinátorként, ilyenkor az Alapítványnál nem is láttak másfél hétig, mert „Bolygó Hollandi üzemmódban” vagyok, hogy minden készen legyen időre. Ilyenkor, „szezonban” nem nagyon tudok részt venni a munkában a partnerszervezetemnél. Vannak feladatok, amiket elvállalok, és azok ilyenkor állnak, míg nincs időm leülni mellé. De ha nem lenne ez a pörgés, unalmas lenne az egész.

Ha kapnál munkát, nem közfoglalkoztatásban, szívesen dolgoznál hasonló munkakörben? Mit csinálnál szívesen?

Hogyne! Tervezek részt venni valamilyen képzésen a jövőben, hogy kulturális és közművelődési területen is legyen esélyem „normál munkában” dolgozni. Jelenleg úgy érzem, megnyert magának ez a terület, és szeretném látni, mennyit tudok kihozni belőle. Ha mégsem jönne össze, még mindig ott a másik szerelem, az eredeti szakmám (Hajni a szarvasi Szent István Egyetem Alkalmazott Bölcsészeti és Pedagógiai Karán diplomázott tanítónőként – a szerk.)

Sznida Nóra

2015. február

Interjú a partnerszervezettekkel - Hricz Elvira

Mivel a Kondorosiak Baráti Köre Közhasznú Alapítványnál dolgozom, adott volt, hogy a saját házunk táján is elkészítsük az interjúkat, hogy ti is megismerhessétek a munkánkat. Így Hricz Elvirát, az alapítvány kuratóriumi elnökét is kikérdeztem a programról. Mivel Elvira főállásban Gyulán dolgozik a Magyar Turizmus Zrt.-nél és alig van itthon, vele volt a legnehezebb összehozni az interjút. Végül írásban válaszolt. 

Mióta vesz részt az alapítvány a Kulturális Közfoglalkoztatási Programban?

A Kondorosiak Baráti Köre Közhasznú Alapítvány már az első kulturális közfoglalkoztatási programban is részt vett partnerszervezetként. Akkor egy fő, Sándor Hajni jött hozzánk dolgozni. Mivel eddig a pontig tulajdonképpen kizárólag önkéntesek végeztek munkát az alapítványnál, így bele kellett jönni nekem is abba, hogy folyamatosan munkával lássam el, kitöltsük a napi 8 órát. A helytörténeti gyűjtemény katalogizálása, bővítése, idősekkel való interjúk készítése és a nyári világtalálkozóra való készülődés azonban, már a kezdetektől elég feladatot jelentettek, majd folyamatosan új ötletekkel álltunk elő mindketten.

Hogyan választottad ki, hogy kik dolgozzanak az alapítványnál?

Az első programnál gyorsan kellett dönteni, mikor megtudtam, hogy csatlakozhatunk, egyből Hajni jutott az eszembe. Ő korábban Lilla lányom tanítónője volt, jórészt innen ismertem őt. Érdekes, hogy most ősszel voltunk egy előadáson, ahol elhangzott, hogy az elkötelezett önkéntesekből érdemes a munkaerő kiválasztásánál „meríteni”. Ez nyáron, a második program előtt nálunk ösztönösen működött, anélkül, hogy ezt „tudományosan” megtanították volna. Tehát Valter (Hricz Sándor Valter – a szerk.) és Nóri is önkéntes volt korábban, Valter elsősorban a „műszakisként”, Nóri pedig hasznos segítségként Hajni mellett. A munkaleosztás nagyjából ez is maradt, persze a határok azóta némileg elmosódtak, Hajni koordinátorkodásával rájuk is több feladat hárult.

Milyen munkát végeztek a foglalkoztatottak? Elégedett vagy velük?

Az előbb felsoroltak csak a kezdet volt, azóta már sok minden történt. A múzeumpedagógiai program ötlete például onnan jött, hogy Hajni alapvetően pedagógus, így ötvöztük az alapítvány profilját az ő végzettségével. Ezt nagyon szerették a gyerekek és a tanítók, tanárok is. A koordinátori teendők mellett erre most kisebb hangsúly jut, de a jövőben szeretném, ha ez is tovább működne. Nagyjából így született a nyári tábor ötlete is, persze játékosabb, lazább formában. A Múzeumok Őszi Fesztiváljába való bekapcsolódás is új volt, tudtommal eddig ilyen Kondoroson nem történt. A Kondorosi Csattanó elindításával pedig az írói vénával rendelkezőknek illetve a civil szervezeteknek szeretnénk publikációs felületet biztosítani. Mindhárman pozitívan és konstruktívan állnak egy-egy feladathoz és nagyon örülök, hogy saját ötleteiket is beleteszik egy-egy programba.

Létrejött-e olyan program, ami a közfoglalkoztatás nélkül nem, vagy nem ilyen formában valósulhatott volna meg?

Természetesen! Azzal, hogy állandó munkaerőt tudhatunk az alapítványnál, sokkal több és változatosabb dolgokban gondolkodhatunk, mint korábban. Gyakorlatilag a Kondorosiak Világtalálkozója volt korábban az, amit bármilyen körülmények között, de évről évre megrendeztünk. A tavalyi, ötödik találkozót azonban így még szervezettebben tudtuk előkészíteni és megvalósítani, hiszen volt egy állandó dolgozó, aki az egészet összefogta és tulajdonképpen főállásban ezzel foglalkozhatott. Azt is el kell mondjam, hogy az önkéntesek száma is nőtt, mióta a program zajlik, jelenleg 15 fő az, aki időszakosan vagy állandó jelleggel segíti az alapítvány munkáját.

Mi volt ez a program? 

Tulajdonképpen a világtalálkozón kívül minden: a múzeumpedagógiai foglalkozások, a Múzeumok Őszi Fesztiválja, a nyári és az őszi tábor, a Kondorosi Csattanó is azért valósulhatott meg, mert részt veszünk a Kulturális Közfoglalkoztatási Programban.

Szerinted milyen előnyei és hátrányai vannak a közfoglalkoztatásnak?

Csak a kulturális közfoglalkoztatásról nyilatkozom, mert másra nem igazán van rálátásom. Én úgy látom, hogy ez egy ideiglenes megoldásnak jó addig, amíg a fiataloknak az iskolából kikerülve nincs elég munkatapasztalatuk, önbizalmuk, nem elég magabiztosak, illetve maguk sem tudják még, hogy mihez kezdjenek. Sokan most kezdenek rájönni, hogy nem jól választottak szakmát, mást szeretnének csinálni. Ezzel a programmal kicsit időt nyernek ahhoz, hogy a korábbi, jövőről alkotott terveiket átgondolják, akár korrigálják. Olyan gyakorlati tapasztalatokat szerezhetnek, amelyek később más munkakörre is átültethetőek, kamatoztathatóak.

Hátránya akkor van, ha mindezt valaki nem lehetőségként éli meg, hanem azon igyekszik, hogy lehetőleg csak a legkevesebb elvárt teljesítményt nyújtsa, és nem fejlődik, nem tapasztalja meg az új kihívások leküzdésének örömét. Persze a közfoglalkoztatásnak úgy „am block” az alacsony fizetés és a kiszolgáltatottság a nagy hátránya. Az, hogy napi 8 órai munkára nem a minimálbért, hanem annál jóval kevesebbet kapnak, illetve a programok nagy része néhány hónapra szól, így foglalkoztatottként és szervezetként is nehéz előre tervezni.

Ha újra elindul a program, az alapítvány újra részt vesz benne?

Igen, ugyanerre a létszámra nyújtottam be a részvételi szándéknyilatkozatot a Nemzeti Művelődési Intézet felé a III. Kulturális Közfoglalkoztatási Programra, amelynek az indulása és időtartama mostanában derül ki.

Sznida Nóra 

2015. február

Interjú a kulturális közfoglalkoztatottakkal - Hronyeczné Paczári Zsuzsa

Hronyeczné Paczári Zsuzsa az Ifjúsági Önkéntes Közösségfejlesztő Műhely (IÖKM) egyetlen női tagja, aki a Hímző szakkört és a Baba-Mama klubot viszi. Amikor elmegyek hímzőre, ő is mindig ott ül köztünk, beszélget és közben még a jelenléti ívet is körbeviszi. Mindenkihez van egy-két kedves szava és rajta is látszik: szereti, amit csinál, szeret itt lenni.

Az első kérdésem az lenne, hogy hasznosnak érezted-e az itt végzett munkádat.
Először is meg szeretném köszönni neked a lehetőséget.
Igen, hasznosnak érzem az itt végzett munkámat, munkánkat.

 

Volt benne kihívás? Szereztél tapasztalatot?
Hogy volt-e benne kihívás? VOLT! – nevet. – Számomra ez egy új feladat volt, de nagyon örülök neki, mert sok extrovertált személyt ismerhettem meg. Szereztem sok-sok tapasztalatot, ami megtanított arra, hogy jobban figyeljek másokra. És köszönet azoknak, akik újak az életemben. Velük kerek az én világom is – mosolyog.

Volt olyan munka, miben szabad kezet kaptál?
Igazából, ami szívem-vágya, hogy néptánc induljon itt nálunk az IÖKM-ben – mosolyog. – Ugyanis amikor gyerek voltam, akkor én is néptáncoltam, és az az időszak számomra felejthetetlen. Hímző szakkör alatt is népzene szól, ami pluszban megadja a hangulatot.

Ha kapnál munkát, nem közfoglalkoztatásban, szívesen dolgoznál-e hasonló munkakörben, vagy valami mást csinálnál inkább?
Igen, szívesen dolgoznék hasonló munkakörben, ez egy igazi kihívás számomra, amit boldogan végzek, mert emberekkel foglalkozunk, foglalkozom és hasznosnak érzem az itt megszerzett tapasztalatokat. Építő jellegű volt, és lesz is. Mindig tanulok valami újat.

Rengeteg programot hoztatok tető alá. Mennyire voltak ezek közösek?
Hálás vagyok azért, amiért sikeresen tudunk együtt dolgozni, és közös ötletekkel előállni. Természetesen mindig vannak új és új gondolataink, amiket meg szeretnénk valósítani. Szeretnék most beszélni neked a már meglévő programokról. Először is van a hímző szakkör, ahol a tagok 3 tájegységet tanulnak Dr. Illés Károlyné Anni nénitől: a Szigetvári, Szentistváni és a Békés megyei hímzést. Tehát nagyon sok mindent készítenek: alapöltés, huroköltés, láncöltés, száröltés, cakkolás és csak néhányat említettem a sok közül – mosolyog. – Áprilisban lesz kiállítás Békéscsabán a kész munkákból, gasztronómiai nappal egybekötve.

Szerda délelőttönként van a Baba- Mama klub, ahol a kisgyermekes szülők is kikapcsolódhatnak.
A Média klub pénteken este van, a film kiválasztása közös döntés alapján születik, szokott lenni vígjáték, akció, horror, stb. Amit még hozzá szeretnék fűzni, hogy ET (Szebegyinszki János – a szerk.) sokat segít ebben.

Vasárnaponként, természetesen délután van a M.A.G.U.S. szerepjáték, ne kérdezd, mert erről sajnos nem igazán tudok beszélni – vigyorog -, amit Toxi (Tokár János – a szerk.) felügyel. De lehet pingpongozni, billiárdozni, pókerezni, vannak kártyáink: Uno, Solo, stb. Gyerekeknek rajzolási, színezési lehetőség. Tehát, amint te is látod Nóri, itt zajlik az élet – válaszol mosolyogva. – Várjuk, hogy jöjjön a jó idő, mert a tarsolyunkban vannak szabadidős programok is, amit meg szeretnénk valósítani. A szomszéd épületet önkéntesek bevonásával, közös erővel kitakarítottuk, mivel egyfunkciós helyiségeink lesznek.
Szintén takarításra került egy szombati napon az udvarunk is, ahol segítséget kaptunk a Kertbarátoktól és természetesen az önkéntesektől, amiért nagyon hálásak vagyunk. Jó volt a hangulat, jó volt az összhang, szuper csapat jött össze aznap.
Ezek a dolgok még jobban megerősítenek abban, hogy közösen bármit el tudunk érni. Hajrá IÖKM! – nevet.

Köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseimre!
Én köszönöm a megtiszteltetést, és kívánok nektek további sok sikert a Kondorosi Csattanóhoz.

Sznida Nóra
2015. február

Interjú a partnerszervezettekkel - Mezőné Kovács Mária

Mezőné Kovács Máriával is beszélgettem, aki korábban önkéntesként, majd szintén a Nemzeti Művelődési Intézet programjában dolgozott a Kondorosért Alapítványnál. Mostanra pedig a partnerszervezet képviselőjeként dolgozik itt. Ő vezeti az Olvasókört, és a nemrég megnyitott Amatőr Kézműves Kiállításról is beszélgettünk.

Te is a Kondorosért Alapítvány partnerszervezetét képviseled. Hogyan kerültél bele a Nemzeti Művelődési Intézet programjába?

Megkerestek, hogy lenne-e kedvem itt dolgozni. Némi rálátásom volt már arra vonatkozóan, hogy itt milyen jellegű tevékenység folyik, hiszen már korábban bele-bele láttam az itt folyó munkába, és Lacinak (Komáromi László Krisztián – a szerk.), aki korábban az IKSZT-ben dolgozott, a felkérésére segítettem bizonyos dolgokban: konferálásokban, anyag-összeállításokban, stb.

És ezután kerültél státuszba a Kondorosért Alapítványnál.

Így van. Az NMI folytán belecsöppentem ebbe a tevékenységbe és utána megkértek rá, hogy folytassam itt a munkát.

Milyen feladatok állnak leginkább közel hozzád?

Én a kultúra szolgálatában állok, az irodalom, a művészetek szerelmese vagyok, így aztán természetesen ezek állnak a legközelebb hozzám. Az Olvasókör az, ami közvetlenül kapcsolódik az irodalomhoz, de ezen kívül is nagyon sok féle programunk van, ami szintén párhuzamba hozható ezzel a tevékenységgel. Akár a gyerekprogramok, a kézműves programok. A gyermekekkel való foglalkozásaink különösen közel állnak hozzám, hiszen óvodapedagógus vagyok. Szívügyem, hogy az olvasás, az irodalom megszerettetése a gyerekekkel közvetett és közvetlen módon is megtörténjen. Éppen ezért mesedélutánokat is szervezünk, hiszen a mesének jelentős szerepe van a gyermekek értelmi, és érzelmi fejlődésében. 

A kézműves foglalkozások során sokféle technikával, anyagokkal szeretnénk a gyerekeket megismertetni, hogy fontossá váljon a számukra is a művészet, hogy képesek legyenek az önkifejezésre.

Erika (Horcsák Erika – a szerk.) főként a mesedélutánok és a kézműves foglalkozások előkészítésében, az eszközkészítésben, szervezésben. De vannak saját ötletei is, amiket rendszerint meg is valósítunk. Sőt arra is volt példa, hogy a saját ötleteit ő maga mutatta meg a gyerekeknek. Elégedettek vagyunk a hozzáállásával, kreatív és nyitott sok mindenre.

Ahogy látod azért a felnőtteknek is készülünk programokkal, ami éppen most aktuális, február 27-én, pénteken volt a megnyitója az Amatőr Kézműves Kiállításunknak. 

Hogy jött az ötlet?

Már régebben gondolkodtunk egy ilyen lehetőségben, ahol az amatőr kézművesek is bemutatkozhatnak. Niki (Jankovics Nikolett – a szerk.) ötlete volt, hogy mi lenne, ha a munkák a nagyobb inspiráció miatt meg is lennének zsűriztetve a látogatók, a közönség által. Így aztán minden alkotás kapott egy számot melyekre szavazni lehet A közönség pedig három helyezettet adhat meg. Reméljük sokan eljönnek és megnézik a kiállítást! Az eredményhirdetésre március 14-én szombaton délután 14órakor kerül sor. Közvetlenül utána (stílusosan), kézműves foglalkozással várjuk a gyerekeket, és a felnőtteket egyaránt! 

Sznida Nóra

2015. február

Interjú a kulturális közfoglalkoztatottakkal - Medvegy Attila

Medvegy Attilával, az Ifjúsági Önkéntes Közösségfejlesztő Műhely másik tagjával beszélgettünk a műhelyben végzett munkájáról, hogy ő hogy érezte magát ebben a programban, és mivel találkozhatunk még, ha betérünk a régi Machács iskolába.

Hasznosnak érezted az itt végzett munkát? 

Igen, hasznosnak. Fontosnak érzem, hogy legyen egy hely a fiatalok számára, ahol össze tudnak gyűlni, és mi pont ezért vagyunk. A hely adott, ahol a fiatalok érdekesen, értékesen tudják eltölteni az idejüket. Van számukra szórakozási lehetőség. Nem a kocsmában vannak például, és a barátaikkal lehetnek.

Volt benne kihívás, szereztél tapasztalatot?

Igen, volt benne kihívás, úgy éreztem. Mert számomra ez egy új dolog volt. De mivel korábban a postán dolgoztam, az emberekkel való foglalkozással, a kapcsolatok kialakításával nem volt gondom.

Ha kapnál munkát nem közfoglalkoztatásban, szívesen dolgoznál hasonló munkakörben? Vagy valami mást csinálnál inkább? 

Igen, érdekelne ez a terület is. Végül is szeretek emberekkel foglalkozni, és a korábbi munkám miatt megtapasztaltam, hogy milyen is ez. Megismertem többféle embertípust, tudom, hogy melyikükkel hogy kell bánni. Meg kellett tanulni tolerálni a dolgokat, és ez most hasznomra van.

Rengeteg programot hoztatok tető alá. Mennyire voltak közösek az egyes ötletek?

Nálunk ez úgy alakult, hogy ha jön valamilyen ötlet, akár Zsuzsától (Hronyeczné Paczári Zsuzsa – a szerk.) akár Viktortól (Rohoska Viktor – a szerk.), akár tőlem, azt feldobjuk, átbeszéljük, átrágjuk magunkat rajta és abból kerekedik ki a váza a programnak. Így alakult a hímzőkör, a média klub. Tervezünk sakk-kört is csinálni, sőt gyerek média klubot is szeretnénk. Különböző versenyeket tervezünk: pingpong, billiárd. Életviteli előadások Zsolt atyától. De közben persze bármikor be lehet jönni akár csak társasozni, kártyázni. Ilyesmik.

Köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseimre. 

Szívesen. Én is köszönöm.

Sznida Nóra 

2015. február

Interjú a kulturális közfoglalkoztatottakkal - Feketéné Szrnka Andrea

A KONDI Kondorosi Ifjúságért Közhasznú Alapítványnál, kulturális közfoglalkoztatásban dolgozó Feketéné Szrnka Andreát kérdeztem az ott végzett munkájával kapcsolatban.

Hasznosnak érezted az itt végzett munkádat? Volt benne kihívás?

Igen, hasznosnak, ezen a területen még nem dolgoztam. Új dolgokkal ismerkedtem meg és persze volt benne kihívás is, hiszen olyan feladatokat kellett ellátnom, amiket addig nem. És mint ahogy Anita (Opauszki Anita – a szerk.) is említette, a pályázatírásban is kipróbáltam magam. Soha életemben nem írtam még pályázatot, így ebben nagy volt a kihívás. De természetesen minden új helyen bele kell tanulni az adott munkakörbe. Azonban a beilleszkedés nem volt nehéz, könnyen kijöttem az itteniekkel, mert persze az is kihívás, hogy az ember egy új területen helyt tudjon állni, de nekem ez sikerült.

Volt olyan munka, amiben szabad kezet kaptál?

Miután kiadtak egy munkát, egyeztettük, hogy mit kell megcsinálnom, onnantól kezdve rám volt bízva az adott dolog, szabad kezem volt. Végül pedig a végeredményt átbeszéltük.

Ha kapnál munkát, nem közfoglalkoztatásban? Mit csinálnál szívesen? Maradnál ezen a vonalon, vagy valami más érdekelne?

Ez egy jó kérdés. Szívesen maradnék hasonló munkakörben, mert nekem olyan szakmáim vannak (Kereskedelem és vendéglátás – a szerk.), amik gyerek mellett nem olyan egyszerűek, ugye a hétvégén dolgozni kell, éjszakai műszakban és hasonlók. Ráadásul a kulturális munkában jó érzés, hogy tudok az emberekkel foglalkozni, jót tenni másokért.

Visszatérnél a partnerszervezetedhez önkéntes alapon?

Igen.

Köszönöm, hogy válaszoltál!

Én köszönöm! 

Sznida Nóra

2015. február

Interjú a partnerszervezettekkel - Opauszki Anita

Opauszki Anitával, a KONDI Kondorosi Ifjúságért Közhasznú Alapítvány kuratóriumi elnökével beszélgettünk az IKSZT emeletén, ahol az irodájuk is van. Ahogy azt többször is említette az interjú során, a Kondorosért Alapítvánnyal karöltve dolgoznak, így Feketéné Szrnka Andrea, aki a KONDI-nál foglalkoztatott, besegít ott is.

Anita és Katus Attila a KONDI Családi
Egészségnapján 2014. május 31-én

Milyen munkát végez nálatok Andi?
Az Alapítvány munkáját segíti. Mi egy kulturális és sportcélú alapítvány vagyunk és mind a kettőben tevékenykedik. Tehát a pályázatokban lévő adminisztrációban, pályázati előkészítésben, pályázat figyelésben illetve a teljes adminisztrációban. Ezen kívül mi a Kondorosért Alapítvánnyal dolgozunk szoros kapcsolatban, velük a kulturális rész valósul meg és minden közös programban az Andi is segít. Voltak már kézműves foglalkozások. Illetve ha lesz rá pályázati lehetőség, a Betyár Napokat szeretnénk támogatni azzal, hogy mi valamilyen programot kiválasztunk, ami a kultúrát színesíti, és meg is rendezzük.

Létrejött-e olyan program, ami a közfoglalkoztatás nélkül nem, vagy nem ilyen formában valósulhatott volna meg?
Van egy pályázat, a Mol zöldövezet program, amire kimondottan az Andi figyelt fel, ő készítette teljesen elő, az ő koordinálásával készült el, majd a véglegesítést mi végeztük, de ez abszolút az ő érdeme. Illetve ő a mi jobb kezünk, rengeteg dologban segít, amit mi nem gondoltuk volna, hogy lehetséges, hogy van ilyen, aki ezt így el tudja végezni.

Szerinted milyen előnyei és hátrányai vannak a közfoglalkoztatásnak?

Kezdem az előnyeivel: az egyik az, hogy tényleg úgy adnak nekünk segítséget, hogy az nekünk pénzbe nem kerül, és ez a civil szervezeteknél nagyon fontos, mert nincs arra pénz, hogy foglalkoztassunk valakit, hiszen mi is önkéntesként végezzük ezt a munkát. Illetve felhívja a figyelmet arra, hogy a kultúra is fontos – mert szerintem ez kevésbé van jelen a civil életben. A mi alapítványunk is most kezd abba az irányba többet nyitni, habár nálunk több a sport célú rendezvény. De például a Többsincs Óvodába is elhoztuk Jancsi Bohócot, tehát igyekszünk kulturális programokat is létrehozni.

Ami a hátránya? Talán az, hogy nem lehetek biztos benne, hogy egy ember, akit „kinevelünk”, maradhat nálunk. Azt gondolom, hogy azokat az embereket meg kell hagyni, akik jól beválnak egy programban. Nem tudom, hogy ez hogyan működik, hiszen mindig megszakítják a programot. Nem várhatom el az Anditól se, hogy februárban vége van a programnak, és azt mondja, hogy jó Anita, én nem megyek el máshová dolgozni, már ha lesz rá lehetőség. Én ezt látom az egyetlen hátránynak. 

Ha újra elindul a program, részt fogtok venni benne?

Már a szándéknyilatkozatot is leadtuk. Mindenképpen számítunk rá. Nagyon jól működünk együtt a Kondorosért Alapítvánnyal, de talán még nagyobb szintű összefogással egymás munkáját is jobban tudnánk segíteni, ha nemcsak két alapítvány, hanem több alapítvány együttes munkájával is megvalósulhatna valamilyen program.

Köszönöm, hogy válaszoltál.

Én is köszönöm.

Sznida Nóra

2015. február

Interjú a partnerszervezetekkel - Jankovics Nikolett

Jankovics Nikolettel a Kondorosért Alapítvány kapcsolattartójával beszélgettünk a kulturális közfoglalkoztatási program kapcsán. Az alapítványról, arról, hogy milyen munkát végeznek itt, mivel találkozhatunk ha betérünk az IKSZT egy-egy programjára, hogy mit gondol a közfoglalkoztatásról. Niki a beszélgetésünk közben is csinálta a dolgát, épp a játszóházas ruhaanyagokat hajtogatta, amiből a gyerekek majd valami érdekes dolgot készíthetnek.

Milyen munkát végeznek itt a foglalkoztatottak? 

Nagyon vegyes. Kimondottan a programoknál szoktam kérni a segítséget. Úgy szoktunk mindig programot csinálni, hogy megbeszéljük, mi az elképzelés és utána együtt kidolgozzuk.

A Kondorosért Alapítványnál ketten dolgozunk Manyikával (Mezőné Kovács Mária – a szerk). Általában leülünk, megbeszéljük, hogy mi és hogyan legyen, melyik jó és melyik kevésbé megvalósítható illetve nem valósítható meg az ötletek közül. Ehhez kapcsolódóan is a segítségünkre van Horcsák Erika. A plakátok, hirdetések megszerkesztése, különböző érintettek megkeresése kapcsán is.

Elégedett vagy a munkájával?

Igen. Az látszik, hogy Erika nem ebben a munkakörben dolgozott és kellett neki egy kis idő, amíg ráhangolódott a munkára, de amúgy meg vagyunk vele elégedve. Tudja azt, hogy ez egy olyan közösségi színtér, ahol mindig mindent kell csinálni. Van olyan, hogy egy rendezvény után össze kell takarítani a termet, nem lehet a következő rendezvényre érkezőket koszban fogadni. De van olyan is, amikor magában a rendezvényben segít aktívan. Biztos, hogy egy olyan személynek, aki nem közösségi munkakörben dolgozott, nagyon rá kell hangolódni az ilyen munkára, de meg találtuk a közös hangot és tudtunk együtt dolgozni. Ebből a szempontból nem volt probléma.

Létrejött olyan program, ami a közfoglalkoztatás nélkül nem jöhetett volna létre? Vagy nem ilyen formában jöhetett volna létre?

Egyértelműen nem tudok ilyet mondani, mert mi régebb óta foglalkozunk programszervezéssel és lebonyolítással az IKSZT-n belül, de a programok megvalósítása sokkal nehezebb lett volna a Erika segítsége nélkül. Azonban különálló, önálló szervezésű dolog nem valósult meg.

Szerinted milyen előnyei és hátrányai vannak a közfoglalkoztatásnak?

Mindenképpen előnyös az, hogy van egy plusz segítség egy program megszervezése és lebonyolítása kapcsán. Hátrányának tartom, hogy nagyon rövid, azaz idő, amíg egy közfoglalkoztatott helyet kap nálunk és mivel többen dolgoztak már itt a programon belül, ebből kifolyólag mindig a betanítás, az összeszokás folyamata az, ami megnehezíti kicsit a munkánkat. Ha hosszabb idő-intervallumra kapnánk a közfoglalkoztatottakat, biztos, hogy sokkal nagyobb haszna lenne. Illetve az, hogy az első közfoglalkoztatáshoz képest a másodikban nem volt képzés. Pedig amit ott ők elsajátítottak, azt mi érezhetően tapasztaltunk a munkájuk terén.

Ha újra elindulna a program, mint partnerszervezet részt vennétek benne? 

Igen, a továbbiakban is kívánunk partnerszervezetként részt venni a következő programban is.

Köszönöm szépen!

Én köszönöm!

Sznida Nóra

2015. február

Interjú a kulturális közfoglalkoztatottakkal - Horcsák Erika

Horcsák Erikával az IKSZT-ben (Integrált Közösségi és Szolgáltató Tér) beszélgettünk a kulturális közfoglalkoztatásról, a Kondorosért Alapítványnak végzett munkájáról. Mivel ő egészen mást tanult korábban, kissé újdonságként hatott rá az itt végzett munka. De úgy tűnt számomra, hogy szereti csinálni. Évekkel ezelőtt Ő is tagja volt a Szivárvány Majorette Csoportnak, így úgy gondolom, a kultúra tőle sem áll távol.

Hasznosnak érezted az itt végzett munkádat? Volt benne kihívás? 

Igen. Lényegében igen.

Új volt a munkakör számomra, én eddig nem ebben dolgoztam. De nem éreztem nehéznek.

Gondolom, szereztél tapasztalatot, amit később akár kamatoztathatsz is.

Az a baj, hogy a közfoglalkoztatás nem igazán vág egybe a szakmámmal. Meg amiben majd dolgozni szeretnék (Erika gyógyszerkiadó szakasszisztensnek tanult korábban – a szerk.). Tehát a kultúrával nem igazán függ össze, de sose lehet tudni, hogy hova sodor még az élet.

Volt olyan munka, amiben szabad kezet kaptál, vagy amiben a saját ötleteid is teret kaptak?

Volt. A mi alapítványunk pályázta meg a játszótér felújítását. És a téren van egy szelektív hulladékgyűjtő sziget, valamint egy hirdetőtábla. Niki (Jankovics Nikolett – a szerk.) engem kért meg, hogy gyűjtsek hozzá anyagot, készítsek plakátterveket és majd ha megvalósításra kerül, ezekből az anyagokból lesznek kitéve érdekes információk a szelektív hulladékgyűjtésről. Én ezzel kapcsolatban transzparenseket állítottam össze.

Meg bármilyen játszóház alkalmával felhasználhatom a saját ötleteimet. Tehát azért elég sok önálló feladatot kapok, ahol használhatom a kreativitásomat.

Ha kapnál munkát, nem közfoglalkoztatásban, szívesen dolgoznál hasonló munkakörben? Vagy valami mást csinálnál inkább?

Elsősorban a szakmámban szeretnék elhelyezkedni, amit kitanultam. De ha nem lenne más, akkor… én nyitott vagyok mindenféle lehetőségre. Úgyhogy, ha a szakmámban tényleg nem találnék, de kapnék erre lehetőséget, akkor ugyanúgy mint most is, élnék vele.

Visszatérnél önkéntes alapon dolgozni a partnerszervezetedhez?

Önkéntesként? Hát ez egy jó kérdés. Mondjuk egy-egy ilyen játszóház alkalmával vissza, igen. A szervezésnél is.

Köszönöm szépen.

Szívesen, én is köszönöm.

Sznida Nóra

2015. február

Interjú a kulturális közfoglalkoztatottakkal - Rohoska Viktor

Elsőként a régi Machács iskolában működő Ifjúsági Önkéntes Közösségfejlesztő Műhely egyik oszlopos tagjával, Rohoska Viktorral beszélgettem. Remek interjúalanynak bizonyult, minden kérdésemre körültekintően, bőven válaszolt. Csak úgy folyt belőle a szó. Ahogy mindig, most is nagy volt a nyüzsgés náluk. Akárhányszor ugrom be, mindig van ott valaki, aki vagy ping-pongozik vagy biliárdozik. Kicsit várnunk kellett, amíg a többiek kivonulnak, hogy legyen egy kis csend és Viktor tudjon válaszolni arra a pár kérdésre amit korábban összeállítottam. Beszélgetésünk gördülékenyen folyt és Viktoron látszott, hogy mennyire szívén viseli a Műhely sorsát, élvezi a munkáját, és azt hogy emberekkel foglalkozhat.

Hasznosnak érezted az itt végzett munkádat? 

Teljes mértékben hasznosnak éreztem. A közért sok jót sikerült itt tenni: a közösségünk és az új közösségek érdekében. Sok embert sikerült bevonzani, így hasznosan el tudták tölteni az idejüket: egyrészt a mindennapi lehetőségekkel, tehát főként ugye a pingpong és a billiárd az, ami játszik. Ki is van használva, napi rendszerességgel mind a kettő! Másrészt pedig sok embert sikerült megmozgatnunk mind az alkalmi, mind pedig a heti vagy két heti rendszerességű programjainkkal.

Én úgy érzem, amin elindultunk, az egy nagyon jó útvonal. Találtunk sok követőt is és nagyon jó reményeket fűzünk a jövőben is ahhoz, hogy még inkább sikerüljön népszerűsíteni, mind a helyet, mind az itt végzett tevékenységet, és a közösség – a régi és az új közösségek – segítségével pedig még jobban ki bírjuk aknázni majd a hely adta lehetőségeket.

Sok tapasztalatot szereztél?

Szereztem is tapasztalatot és sikerült is beletenni a helybe, az előző munkámból illetve a természetemből fakadólag. Eddig is közel álltak hozzám az emberek, a közösségek illetve a bőséges szociális élet és ezt sikerült kamatoztatni is, úgy érzem. Több új ismerőssel és a régieknek a bevonásával is. De sok olyan dolgot is csináltam, amit mondjuk eddig még nem.

Szóval volt benne kihívás is.

Volt. Volt benne kihívás, amit örömmel vettem, mint akadályt és sikerült is leküzdeni.

Tudsz rá példát mondani? 

Például? Programot korábban még nem nagyon szerveztem, inkább csak az emberek akvirálásában – gyűjtésében – játszott szerepet az én eddigi munkásságom. Mint például, hogy megcsináltuk a Hímzőkört, a Média klubot, a hétvégi baráti pókerezést, a M.A.G.U.S Szerepjáték Klubot. Vagy például a tökfaragást, ami alkalmi program volt. Ez mind kihívás volt, magának a marketingnek a megcsinálása, a szórólapozás – ez a része nekem új volt. Az emberek akvirálása viszont eddig is közel állt hozzám, hogy megmozgassam az embereket, közösségeket. Hogy közösen, együtt tegyünk valami jót. Hogy építsük magunkat.

Ha kapnál munkát, nem közfoglalkoztatásban, szívesen dolgoznál hasonló munkakörben? Vagy valami mást csinálnál inkább?

Hasonló munkakör természetesen nagyon vonzana, nagyon fekszik nekem ez az irány. Úgymond élek-halok azért, hogy emberekkel együtt dolgozhassak közösen. Nagyon szeretek segíteni másokon, ezért is volt, hogy itt önkénteskedtem (a program előtt önkéntesek újították fel a régi Machács iskolát, Viktor is így került bele a programba – a szerk.), illetve több programot, önkéntesen a munkaidőn kívül csinálok.

Rengeteg programot hoztatok tető alá. Mennyire voltak közösek az egyes ötletek? Valaki beletett valamit a kalapba és azt valósítottátok meg, vagy közösen agyaltátok ki őket? 

A programokat rendszerint közösen szoktuk kiagyalni, tehát az idejáró látogatókkal együtt. Illetve mi is beletesszük azt, amit bele tudunk. Amire van lehetőségünk, azt maximálisan próbáltuk és próbáljuk is kiaknázni. Mint például van a Média klubunk, ez is úgy született, hogy van egy nagyon jó projektorunk, amit adott a hely. Vannak emberek, akik nagyon rajonganak filmekért, és így született az ötlet, hogy kovácsoljunk ebből a kettőből egy jó dolgot. A Médiaklub már október óta üzemel heti rendszerességgel, minden pénteken este 8-tól. Bár ez is egy nehéz dolog néha, úgy érzem. Mivel mindenki más és más stílusú filmet szeret. Sajnos nem lehet mindig mindenkinek megfelelni. Hogyha összeszámolom, körülbelül negyven ember van, aki – bár nem minden héten, de hébe-hóba – látogatja. Nyilván ez függ attól, hogy most ráér-e az ember, olyan-e a téma ami neki fekszik, avagy nem.

De azért vissza-visszajárnak.

Így van. Tehát én azt mondom, hogy egy nyolc-tizenkét fő minden alkalommal összejön, és persze nem is mindig ugyanazok jönnek.

Van-e olyan program, amit a jövőre terveztek?

A jövőre nézve szeretnénk még egy LAN-partit (Local Area Network – egy olyan közösségi esemény, amelynek résztvevői egy fizikai helyszínen, helyi hálózatba kötött számítógépeken sokszereplős számítógépes játékokat játszanak – a szerk.), ahol közös játékról, élményekről lenne szó. Tervezünk még egy aerobikos témát is beindítani. Több helyről az a visszajelzés érkezett, hogy erre sokan vevők lennének. Kicsi technikai akadályunk még van, de ezt idővel igyekszünk majd leküzdeni, hogy ez is minél hamarabb meg tudjon majd valósulni.

Több barátias pókerparti is volt már nálunk, ezt szeretnénk majd egy kicsit rendszeresíteni. Nyilván ez azért előzetes igény-felmérés alapján indulna el, illetve hogy kinek mennyi szabadideje van rá. De azt tudom elmondani erről is, hogy eddig sikeres volt. Tehát az első ilyen alkalommal 19 ember jelent meg a helyszínen. Ebből tíz volt az, aki konkrétan pókerezett, a többiek pedig biliárdoztak, ping-pongoztak, Activityztek stb. Tehát a közösségi élet akkor is aktív volt. Mikor pedig legutoljára csináltuk a pókert, akkor csak a kártya volt, viszont akkor 12 fő játszott. Késő estig, hajnalig tartott. Az első alkalommal olyan hajnal kettőig folyt a játék, a második alkalommal pedig fél négyig.

A jövőre nézve annyit fűznék még hozzá, hogy belekezdtünk a szomszéd épület kitakarításába. Ha minden jól megy, akkor körülbelül négy vagy öt plusz helyiség az, amit így ki tudunk majd használni. Ide is vannak már tervek. Az egyiket két bokszzsákkal illetve kesztyűkkel szeretnénk majd belakni, így a közösség elé tárva. Akiben van egy kis sportosság, biztos vagyok benne, hogy vevő lesz erre a témára. Másrészről, mivel kicsit már kezd szűkös lenni itt a hely, a biliárdasztalt szeretnénk majd az egyikbe kitelepíteni. Illetve, ha minden jól megy, akkor szintén önkéntes erőből, ahogy a bokszzsákot is, egy darts készletet fogunk majd kapni, amit szintén lehet majd használni.

Meg én, személy szerint azt várom már, hogy jöjjön a jó idő – mosolyodik el. – Van egy szép nagy udvarunk is, egy kis tábortüzünk és már októberben is megmutattuk, hogy milyen jót lehet rajta főzni és szalonna-sütést is szeretnénk a jövőben.

Sőt, ezekre a szabadtéri programokra – magamból kiindulva úgy gondolom – sokkal vevőbbek az emberek.

Látják, hogy itt folyik az élet.

Igen, egy kis hangoskodás, egy kis zene, egy kis sütögetés, füstölgő szalonnaszag – ismét nevetés. – Nincs is ennél jobb! A nagy udvarból kifolyólag szeretnénk szabadtéren is kicsit gyarapodni: egyrészt egy fél kosárpályát szeretnénk majd lebetonozni. Kosárpalánkunk az van, a betonozás, a placc már be lett ígérve még az ősszel, de télen ezt sajnos nagyon nehéz kivitelezni. Másrészről pedig egy röplabdapályát szeretnénk még majd kialakítani, az anyagi támogatást ebben is megvan, sok dolog nem kell hozzá. Ami megvan, azt pedig mind az önkéntesek mind pedig az eddigi támogatóink segítségével könnyedén meg fogjuk tudni majd valósítani.

Mondanál még valamit, amit fontosnak tartasz? 

Igen. Kérdezted még az imént, hogy csak a saját erőnkből működtetjük-e ezt az egészet, vagy nem. A válaszom az, hogy nem csak a saját erőnkből. A pókernél például, egy Bagyin Balázs nevű barátom az, aki megtámogatott minket egy póker zseton-készlettel. És a Nemzeti Művelődési Intézet is adott egy zseton-készletet. Illetve azóta Urbancsok Tamás is hozott be egy készletet. Nehogy véletlenül kevés legyen a következő alkalomra – mondta nevetve. 

De magában a helyben is rengeteg önkéntes jellegű dolog van. Volt, aki behozott egy hangfalat, valaki támogatott minket egy egyszerű sztereó elosztóval, hogy több hangfalat lehessen a számítógépre rákötni. Szóval mindenki, aki tud, egy kicsit belead. A M.A.G.U.S szerepjátékhoz is érkeztek könyvek, nyomtatványok papír és elektronikus formában. Mindenki ott segít a közösségünknek, ahol csak tud.

Végül is ez a cél.

Így van. Ez a cél, hogy összefogjunk, és így az emberek is sokkal inkább magukénak érzik majd a helyet. Meg igazából ez a hely arra szolgál, hogy mi magunknak csináljunk jót. Mi magunk, a saját közösségünknek. Együtt.

Köszönöm szépen, hogy válaszoltál.

Szívesen. Örömmel tettem.

Sznida Nóra

2015. február