Találkozás

Éjszaka volt már, mikor hazafelé sétáltam a sötét utcákon. A fák lombjai furcsa árnyékokat vetettek a macskakőre, de nem féltem, szerettem az éjszakát, nyugalommal töltött el, úgy éreztem, ilyenkor bármire képes vagyok.

Némaság ölelt körül, csak a lépteim zaja törte meg a csendet. Hamarosan elértem az utca végét és be is fordultam rajta. Ekkor különös dologra lettem figyelmes. A némaságba szárnyak suhogása hasított, sokkal hangosabb volt, mintha csak pár gerle szállt volna el ijedtében. Megtorpantam, furcsa érzés uralkodott el rajtam, mintha valaki más is lenne itt rajtam kívül. Körbenéztem, de semmit és senkit nem láttam.

Tovább mentem, de mikor a lámpák fényei villózni és szikrázni kezdtek, megtorpantam. Ekkor feltámadt a szél is. Megijedtem. Kinyitottam a táskámat és előkerestem belőle a gázspray-t, amit a bátyám erőltetett rám. Most örültem neki, hogy mégis eltettem.

Hátamat a falnak vetettem és ismét körbenéztem, ekkor láttam, hogy egy alak bukkant fel a semmiből, egyenesen engem nézett. Pislogtam és hirtelen ott termett előttem. A férfi szép arcát barna haj keretezte, kék szemei a lelkemig hatoltak. Mocorogni kezdtem, miközben döbbenten tudatosult bennem, hogy ismerem. Az álmaimból.

– Ki vagy? – Remegett a hangom. Ő hallgatott, vártam, hogy válaszoljon, de a türelem sosem volt az erősségem. – Nos? – kérdeztem újra, de csak suttogásra futotta tőlem.

– Tudod te – hangja, mint a zene, annyira gyönyörű volt. Közelebb lépett, két ujját a homlokomhoz érintette és akkor fény borította el az elmém. Megmutatta, mit kell tennem, hogy miért is látogatott meg álmaimban egy angyal…

Sznida Nóra

2013. április

A csóka

Hangos robajjal szálltak fölé az ejtőernyősöket szállító kisrepülők. A zaj a hangár közelében, a szél zúgásával karöltve már-már fültépő volt. A söntéstől néhány méterre vertünk tanyát, és ámulva emeltük tekintetünket az ég felé. Az ejtőernyősök bemutatóját csodáltuk, mikor hirtelen különös köszöngetést hallottunk: „Csá csajok!”, „Csá csajok!”

A sorban elrendezett asztalokon egy kismadár repdesett, könnyedén oda- vissza fittyet hányva a motorzúgásra. Éles hangon köszöngetett felénk. Felfigyeltünk szapora táncára. Mint aki erre várt, megállt. Fejét oldalra billentette, fekete szemében csintalanság villant. Feje búbja fekete, tarkója és nyaka oldalai szürkék, palásszürkés hasát nekünk mutogatta. Hirtelen felemelt egy otthagyott műanyag poharat, és egy „csá” kiáltással felénk hajította. – Játszik velünk. –állapítottuk meg. Az ejtőernyősök varázsukat vesztve landoltak mellettünk. Mi csak a minden lébe kanál, huncut kismadarat figyeltük. Saját sikerén felbátorodva dolgozott, míg az összes fellelhető poharat széthordta a közelben. A jövő-menő madárka kisebb tömeget vonzott már maga köré, ügyes kis mutatványával. A kíváncsi tekinteteket mind magához vonzotta. Szerintem ez is volt a célja. Csupa furfang és csínytevés. Barátságos kis cifferblattjáról az elégedettség tükröződött, szinte mosolygott. Egyszer csak abbahagyta munkáját, figyelme elterelődött. Hirtelen azt hittem, hogy otthagy minket, kicsit bántam, amikor ügyes, gyors mozdulatokkal odébbállt.

Versenyzőink cipőjüket levéve hajtogatták ernyőjüket néhány méterre tőlünk, odáig jutott kis barátunk. Itt még senki nem figyelt fel lázas tevékenységére, így volt ideje kigondolni a következő, halaszthatatlan feladatát. Apró madárkánk most egy cipőt vett célba. Pici csőrét edzett mozdulatokkal igazgatta mindaddig, míg végre sikerült megemelnie. Percekig küzdött a hatalmas zsákmánnyal, már méterekre vonszolta, mikor ernyős barátunk észrevette. Hangos nevetéssel szaladt utána, és egy kenyérszelettel vigasztalta meg újdonsült barátját, amiért elvette tőle nehezen megszerzett kincsét.

Varga Melinda

Oláh Péterné: Okoskodó

- De anya, miért szólt rám olyan dühösen az a néni, hogy nem jó kezembe fogom a táskám, mikor én mindég is ebben a kezemben szoktam fogni?

- Mert még nem látta, hogy te melyik kezedbe szoktad és különben is ő a másik kezében viszi a táskáját, és azt gondolja, neked is abban kellene vinned.

- De anya miért akarja, hogy én is abban vigyem amelyikben Ö?

- Mert azt hiszi, az csak úgy helyes.

- De anya ki az a néni?

- Hát az okoskodó néni.

- De Anya mindég és mindenkivel ezt teszi?

- Általában.

- De Anya, ő mindenkiben hibát talál.

- Igen kisfiam, azt mondják, mindenkiben.

- De Anya és azon nem gondolkodott el a néni, lehet, hogy ő fogja rosszul a táskát?

- Talán tőle kellene megkérdezni.

Másnap az Anya és gyermeke ismét útnak indul az iskolába.

Utcányira újra szembe jön velük a néni.

A kisfiú gyorsan átteszi a néninek tetsző kézbe a táskát, gondolja, most nem fog szólni.

Tévedett.

Egymás mellett elhaladva ismét rászól a gyerekre:

- Te már megint nem jó kézben tartod azt a táskát! - majd tovább haladt.

A gyerkőc megszeppenve mondja az anyjának:

- De anya én direkt áttettem a neki tetsző kezembe a táskát és megint rám szólt.

Nem baj kisfiam, majd holnap a hátadra teszed, talán az tetszeni fog neki.

 Kondoros.2015.február.19. Oláh Péterné Jantyik E JE.

Képtelen természetrajz *Nagy Lajos után szabadon* - A kibic -

A kibic rendkívül elterjedt élőlény. A világ majd' minden táján őshonos. Jellegzetes külső ismertetőjegye nincs; termete, körkerülete, kültakarója igen változatos lehet.

A többi alfaj között elvegyülve él, azokkal közös utódokat létrehozni képes. Az utód nem hibrid, felnőve akármelyik alfajhoz tartozhat. A kibic emlős, elevenszülő élőlény. Egyszerre egy, ritkán kettő vagy több utódot hoz a világra. Utódgondozó tevékenysége 10, jobb esetben 18 évig tart.

A legtöbb fajjal ellentétben a nőnemű példányok mind kültakarójukban, mind hangfekvésükben feltűnőbbek a hímneműeknél. Az általuk kibocsátott hangtartomány a fejhangú szoprán visítástól a basszus hangszínű hörgésig terjedhet, ám egyedenként vagy az egyik, vagy a másik véglet jellemző.

Két alcsoportja létezik: az alapjáratos és a tanult. Utóbbiakból lesznek a kommentátorok és a kritikusok.

A kibicnek csupán viselkedése jellegzetes: egyedül a 'mindenbe beleszólok' viselkedéséről ismerhető fel. Ez akkor különösmód idegesítő, amikor az egyed semmiféle tudással nem rendelkezik az adott témában. Társai eme viselkedésre alfajtól függően különböző reakciókat mutatnak az elviseléstől az elevenen felfalásig terjedő Hajni-féle skálán.

Bár rendkívül nagy példányszámának köszönhetően nem minősülnek védett élőlénynek, befogását és/vagy kilövését minden országban szigorúan büntetik.

Az őket tanulmányozó tudósoknak mindmáig nem sikerült rájönniük arra, milyen téren lehetnének a kibicek hasznosak, ám bizakodva tekintenek a jövőbe, mondván: a gyöngytyúk - szintén bőrünk lenyúzására késztető - hangja például elüldözi a patkányokat, tehát biztosan a kibicnek is van valamiféle haszna.

Sándor Hajni