Mivel a Kondorosiak Baráti Köre Közhasznú Alapítványnál dolgozom, adott volt, hogy a saját házunk táján is elkészítsük az interjúkat, hogy ti is megismerhessétek a munkánkat. Így Hricz Elvirát, az alapítvány kuratóriumi elnökét is kikérdeztem a programról. Mivel Elvira főállásban Gyulán dolgozik a Magyar Turizmus Zrt.-nél és alig van itthon, vele volt a legnehezebb összehozni az interjút. Végül írásban válaszolt.
Mióta vesz részt az alapítvány a Kulturális Közfoglalkoztatási Programban?
A Kondorosiak Baráti Köre Közhasznú Alapítvány már az első kulturális közfoglalkoztatási programban is részt vett partnerszervezetként. Akkor egy fő, Sándor Hajni jött hozzánk dolgozni. Mivel eddig a pontig tulajdonképpen kizárólag önkéntesek végeztek munkát az alapítványnál, így bele kellett jönni nekem is abba, hogy folyamatosan munkával lássam el, kitöltsük a napi 8 órát. A helytörténeti gyűjtemény katalogizálása, bővítése, idősekkel való interjúk készítése és a nyári világtalálkozóra való készülődés azonban, már a kezdetektől elég feladatot jelentettek, majd folyamatosan új ötletekkel álltunk elő mindketten.
Hogyan választottad ki, hogy kik dolgozzanak az alapítványnál?
Az első programnál gyorsan kellett dönteni, mikor megtudtam, hogy csatlakozhatunk, egyből Hajni jutott az eszembe. Ő korábban Lilla lányom tanítónője volt, jórészt innen ismertem őt. Érdekes, hogy most ősszel voltunk egy előadáson, ahol elhangzott, hogy az elkötelezett önkéntesekből érdemes a munkaerő kiválasztásánál „meríteni”. Ez nyáron, a második program előtt nálunk ösztönösen működött, anélkül, hogy ezt „tudományosan” megtanították volna. Tehát Valter (Hricz Sándor Valter – a szerk.) és Nóri is önkéntes volt korábban, Valter elsősorban a „műszakisként”, Nóri pedig hasznos segítségként Hajni mellett. A munkaleosztás nagyjából ez is maradt, persze a határok azóta némileg elmosódtak, Hajni koordinátorkodásával rájuk is több feladat hárult.
Milyen munkát végeztek a foglalkoztatottak? Elégedett vagy velük?
Az előbb felsoroltak csak a kezdet volt, azóta már sok minden történt. A múzeumpedagógiai program ötlete például onnan jött, hogy Hajni alapvetően pedagógus, így ötvöztük az alapítvány profilját az ő végzettségével. Ezt nagyon szerették a gyerekek és a tanítók, tanárok is. A koordinátori teendők mellett erre most kisebb hangsúly jut, de a jövőben szeretném, ha ez is tovább működne. Nagyjából így született a nyári tábor ötlete is, persze játékosabb, lazább formában. A Múzeumok Őszi Fesztiváljába való bekapcsolódás is új volt, tudtommal eddig ilyen Kondoroson nem történt. A Kondorosi Csattanó elindításával pedig az írói vénával rendelkezőknek illetve a civil szervezeteknek szeretnénk publikációs felületet biztosítani. Mindhárman pozitívan és konstruktívan állnak egy-egy feladathoz és nagyon örülök, hogy saját ötleteiket is beleteszik egy-egy programba.
Létrejött-e olyan program, ami a közfoglalkoztatás nélkül nem, vagy nem ilyen formában valósulhatott volna meg?
Természetesen! Azzal, hogy állandó munkaerőt tudhatunk az alapítványnál, sokkal több és változatosabb dolgokban gondolkodhatunk, mint korábban. Gyakorlatilag a Kondorosiak Világtalálkozója volt korábban az, amit bármilyen körülmények között, de évről évre megrendeztünk. A tavalyi, ötödik találkozót azonban így még szervezettebben tudtuk előkészíteni és megvalósítani, hiszen volt egy állandó dolgozó, aki az egészet összefogta és tulajdonképpen főállásban ezzel foglalkozhatott. Azt is el kell mondjam, hogy az önkéntesek száma is nőtt, mióta a program zajlik, jelenleg 15 fő az, aki időszakosan vagy állandó jelleggel segíti az alapítvány munkáját.
Mi volt ez a program?
Tulajdonképpen a világtalálkozón kívül minden: a múzeumpedagógiai foglalkozások, a Múzeumok Őszi Fesztiválja, a nyári és az őszi tábor, a Kondorosi Csattanó is azért valósulhatott meg, mert részt veszünk a Kulturális Közfoglalkoztatási Programban.
Szerinted milyen előnyei és hátrányai vannak a közfoglalkoztatásnak?
Csak a kulturális közfoglalkoztatásról nyilatkozom, mert másra nem igazán van rálátásom. Én úgy látom, hogy ez egy ideiglenes megoldásnak jó addig, amíg a fiataloknak az iskolából kikerülve nincs elég munkatapasztalatuk, önbizalmuk, nem elég magabiztosak, illetve maguk sem tudják még, hogy mihez kezdjenek. Sokan most kezdenek rájönni, hogy nem jól választottak szakmát, mást szeretnének csinálni. Ezzel a programmal kicsit időt nyernek ahhoz, hogy a korábbi, jövőről alkotott terveiket átgondolják, akár korrigálják. Olyan gyakorlati tapasztalatokat szerezhetnek, amelyek később más munkakörre is átültethetőek, kamatoztathatóak.
Hátránya akkor van, ha mindezt valaki nem lehetőségként éli meg, hanem azon igyekszik, hogy lehetőleg csak a legkevesebb elvárt teljesítményt nyújtsa, és nem fejlődik, nem tapasztalja meg az új kihívások leküzdésének örömét. Persze a közfoglalkoztatásnak úgy „am block” az alacsony fizetés és a kiszolgáltatottság a nagy hátránya. Az, hogy napi 8 órai munkára nem a minimálbért, hanem annál jóval kevesebbet kapnak, illetve a programok nagy része néhány hónapra szól, így foglalkoztatottként és szervezetként is nehéz előre tervezni.
Ha újra elindul a program, az alapítvány újra részt vesz benne?
Igen, ugyanerre a létszámra nyújtottam be a részvételi szándéknyilatkozatot a Nemzeti Művelődési Intézet felé a III. Kulturális Közfoglalkoztatási Programra, amelynek az indulása és időtartama mostanában derül ki.
Sznida Nóra
2015. február
--"Hátránya akkor van, ha mindezt valaki nem lehetőségként éli meg, hanem azon igyekszik, hogy lehetőleg csak a legkevesebb elvárt teljesítményt nyújtsa, és nem fejlődik, nem tapasztalja meg az új kihívások leküzdésének örömét. Persze a közfoglalkoztatásnak úgy „am block” az alacsony fizetés és a kiszolgáltatottság a nagy hátránya. Az, hogy napi 8 órai munkára nem a minimálbért, hanem annál jóval kevesebbet kapnak, illetve a programok nagy része néhány hónapra szól, így foglalkoztatottként és szervezetként is nehéz előre tervezni."
VálaszTörlés-Mire bele lendülsz már vége is.Nem tervezhető.Sajnos ez a nagy hátránya.
Nem tudom mi lenne rá a megoldás,de valamit kellene találni.
Bízom benne,hogy fognak.