Stefáni Vivien: Legkedvesebb karácsonyom

Odakint a hóesésben apa vágja a fát. Odabent a jó melegben, anya készíti a karácsonyi süteményt. A testvérem és én a szobában ülve várjuk, hogy feldíszíthessük a karácsonyfát. Nálunk így zajlik egy karácsonyi reggel.
Reggel karácsony napján felébredtem, és arra lettem figyelmes, hogy a testvérem az ablaknál ülve nézi a csodálatos hóesést. Olyan nyolc óra tájban lehetett. Anya készült, hogy a vendégeket meglepje egy kis aprósüteménnyel. Apa már a karácsonyfát barkácsolta. Mire felöltöztem, addigra már apa és a testvérem behozták nagy nehezen a karácsonyfát. Felállítottuk és mindenki közösen díszítette fel. Én azt a kis csengőt hoztam, amit az év végén kaptam az iskolában. A testvérem hópihéket gyártott papírból, és felfűzte őket a fára. Apa a világító égőket rakta fel. Eközben anya és én a szaloncukrokat akasztgattuk föl. Levettük a polc tetejéről a minden évben jól bevált gömböket. Végül a legfontosabb dolgot, a csúcsdíszt. Ezek után anya és én elmentünk főzni, apa és a testvérem pedig havat lapátolni. Dél körül megterítettünk, és elkezdtünk ebédelni. Annyi ételt csináltunk, hogy még vacsorára is maradt. Napközben a testvérem és én kimentünk hógolyózni és szánkózni. Építettünk együtt egy hóembert, amit Bobnak neveztünk el. Este átjött hozzánk mamám és tatám, és együtt ünnepeltük a karácsonyt, az ünnepi vacsorával.

Sok szép ajándékot kaptunk, de nekem az a lényeg, hogy együtt volt a család, és hogy szeretjük egymást.