Pengő Katalin: Az első karácsonyom az új házban

Amikor már ott laktunk az új házban, nagyon vártuk a karácsonyt, de ilyenkor mindenki nagyon várja. Szép, meghitt hangulatot akartunk, mert már tudtuk, hogy ez egy különleges karácsony lesz. Aztán amikor szenteste reggelén felkeltünk, el voltunk egy kicsit csúszva. De ez nem volt máshogy egész nap sem. Délben aztán, ahogy leültünk enni, nem is dél volt, hanem két óra. Igaz, még nem ünnepi lakomát ettünk, hanem hagyományosat. Délután már ideges voltam, mert karácsonyfa sehol. Amint előkerült, nem a család, hanem csak én díszítettem. Nem akarom magamat dicsérni, de szerintem szép lett és ezt senki nem cáfolta meg. Utána, ahogy szoktuk, mamáéknál is feldíszítettük a fát. Átmentem, ott sok szaloncukrot láttam. Amíg mama főzött, tata meg én feldíszítettük a fát. De sütni kellett, mert mindjárt sötétedett. Amikor hazaértem, anya megfőzött. Sanyóval vártuk a pillanatot, hogy legyen kész minden, és végre ajándékot osszunk. Eljött az idő. Izgatottan vártunk. Mi már megkaptuk az ajándékot, meg Gabi is, de anya még nem. Anya egy csizmát szeretett volna magának, és meg is kapta. Talán közülünk ő örült neki a legjobban. Nagyon jó karácsony volt ez, remélem mindenkinek ilyen lesz a karácsonya.