Elsőként a régi Machács iskolában működő Ifjúsági Önkéntes Közösségfejlesztő Műhely egyik oszlopos tagjával, Rohoska Viktorral beszélgettem. Remek interjúalanynak bizonyult, minden kérdésemre körültekintően, bőven válaszolt. Csak úgy folyt belőle a szó. Ahogy mindig, most is nagy volt a nyüzsgés náluk. Akárhányszor ugrom be, mindig van ott valaki, aki vagy ping-pongozik vagy biliárdozik. Kicsit várnunk kellett, amíg a többiek kivonulnak, hogy legyen egy kis csend és Viktor tudjon válaszolni arra a pár kérdésre amit korábban összeállítottam. Beszélgetésünk gördülékenyen folyt és Viktoron látszott, hogy mennyire szívén viseli a Műhely sorsát, élvezi a munkáját, és azt hogy emberekkel foglalkozhat.
Hasznosnak érezted az itt végzett munkádat?
Teljes mértékben hasznosnak éreztem. A közért sok jót sikerült itt tenni: a közösségünk és az új közösségek érdekében. Sok embert sikerült bevonzani, így hasznosan el tudták tölteni az idejüket: egyrészt a mindennapi lehetőségekkel, tehát főként ugye a pingpong és a billiárd az, ami játszik. Ki is van használva, napi rendszerességgel mind a kettő! Másrészt pedig sok embert sikerült megmozgatnunk mind az alkalmi, mind pedig a heti vagy két heti rendszerességű programjainkkal.
Én úgy érzem, amin elindultunk, az egy nagyon jó útvonal. Találtunk sok követőt is és nagyon jó reményeket fűzünk a jövőben is ahhoz, hogy még inkább sikerüljön népszerűsíteni, mind a helyet, mind az itt végzett tevékenységet, és a közösség – a régi és az új közösségek – segítségével pedig még jobban ki bírjuk aknázni majd a hely adta lehetőségeket.
Sok tapasztalatot szereztél?
Szereztem is tapasztalatot és sikerült is beletenni a helybe, az előző munkámból illetve a természetemből fakadólag. Eddig is közel álltak hozzám az emberek, a közösségek illetve a bőséges szociális élet és ezt sikerült kamatoztatni is, úgy érzem. Több új ismerőssel és a régieknek a bevonásával is. De sok olyan dolgot is csináltam, amit mondjuk eddig még nem.
Szóval volt benne kihívás is.
Volt. Volt benne kihívás, amit örömmel vettem, mint akadályt és sikerült is leküzdeni.
Tudsz rá példát mondani?
Például? Programot korábban még nem nagyon szerveztem, inkább csak az emberek akvirálásában – gyűjtésében – játszott szerepet az én eddigi munkásságom. Mint például, hogy megcsináltuk a Hímzőkört, a Média klubot, a hétvégi baráti pókerezést, a M.A.G.U.S Szerepjáték Klubot. Vagy például a tökfaragást, ami alkalmi program volt. Ez mind kihívás volt, magának a marketingnek a megcsinálása, a szórólapozás – ez a része nekem új volt. Az emberek akvirálása viszont eddig is közel állt hozzám, hogy megmozgassam az embereket, közösségeket. Hogy közösen, együtt tegyünk valami jót. Hogy építsük magunkat.
Ha kapnál munkát, nem közfoglalkoztatásban, szívesen dolgoznál hasonló munkakörben? Vagy valami mást csinálnál inkább?
Hasonló munkakör természetesen nagyon vonzana, nagyon fekszik nekem ez az irány. Úgymond élek-halok azért, hogy emberekkel együtt dolgozhassak közösen. Nagyon szeretek segíteni másokon, ezért is volt, hogy itt önkénteskedtem (a program előtt önkéntesek újították fel a régi Machács iskolát, Viktor is így került bele a programba – a szerk.), illetve több programot, önkéntesen a munkaidőn kívül csinálok.
Rengeteg programot hoztatok tető alá. Mennyire voltak közösek az egyes ötletek? Valaki beletett valamit a kalapba és azt valósítottátok meg, vagy közösen agyaltátok ki őket?
A programokat rendszerint közösen szoktuk kiagyalni, tehát az idejáró látogatókkal együtt. Illetve mi is beletesszük azt, amit bele tudunk. Amire van lehetőségünk, azt maximálisan próbáltuk és próbáljuk is kiaknázni. Mint például van a Média klubunk, ez is úgy született, hogy van egy nagyon jó projektorunk, amit adott a hely. Vannak emberek, akik nagyon rajonganak filmekért, és így született az ötlet, hogy kovácsoljunk ebből a kettőből egy jó dolgot. A Médiaklub már október óta üzemel heti rendszerességgel, minden pénteken este 8-tól. Bár ez is egy nehéz dolog néha, úgy érzem. Mivel mindenki más és más stílusú filmet szeret. Sajnos nem lehet mindig mindenkinek megfelelni. Hogyha összeszámolom, körülbelül negyven ember van, aki – bár nem minden héten, de hébe-hóba – látogatja. Nyilván ez függ attól, hogy most ráér-e az ember, olyan-e a téma ami neki fekszik, avagy nem.
De azért vissza-visszajárnak.
Így van. Tehát én azt mondom, hogy egy nyolc-tizenkét fő minden alkalommal összejön, és persze nem is mindig ugyanazok jönnek.
Van-e olyan program, amit a jövőre terveztek?
A jövőre nézve szeretnénk még egy LAN-partit (Local Area Network – egy olyan közösségi esemény, amelynek résztvevői egy fizikai helyszínen, helyi hálózatba kötött számítógépeken sokszereplős számítógépes játékokat játszanak – a szerk.), ahol közös játékról, élményekről lenne szó. Tervezünk még egy aerobikos témát is beindítani. Több helyről az a visszajelzés érkezett, hogy erre sokan vevők lennének. Kicsi technikai akadályunk még van, de ezt idővel igyekszünk majd leküzdeni, hogy ez is minél hamarabb meg tudjon majd valósulni.
Több barátias pókerparti is volt már nálunk, ezt szeretnénk majd egy kicsit rendszeresíteni. Nyilván ez azért előzetes igény-felmérés alapján indulna el, illetve hogy kinek mennyi szabadideje van rá. De azt tudom elmondani erről is, hogy eddig sikeres volt. Tehát az első ilyen alkalommal 19 ember jelent meg a helyszínen. Ebből tíz volt az, aki konkrétan pókerezett, a többiek pedig biliárdoztak, ping-pongoztak, Activityztek stb. Tehát a közösségi élet akkor is aktív volt. Mikor pedig legutoljára csináltuk a pókert, akkor csak a kártya volt, viszont akkor 12 fő játszott. Késő estig, hajnalig tartott. Az első alkalommal olyan hajnal kettőig folyt a játék, a második alkalommal pedig fél négyig.
A jövőre nézve annyit fűznék még hozzá, hogy belekezdtünk a szomszéd épület kitakarításába. Ha minden jól megy, akkor körülbelül négy vagy öt plusz helyiség az, amit így ki tudunk majd használni. Ide is vannak már tervek. Az egyiket két bokszzsákkal illetve kesztyűkkel szeretnénk majd belakni, így a közösség elé tárva. Akiben van egy kis sportosság, biztos vagyok benne, hogy vevő lesz erre a témára. Másrészről, mivel kicsit már kezd szűkös lenni itt a hely, a biliárdasztalt szeretnénk majd az egyikbe kitelepíteni. Illetve, ha minden jól megy, akkor szintén önkéntes erőből, ahogy a bokszzsákot is, egy darts készletet fogunk majd kapni, amit szintén lehet majd használni.
Meg én, személy szerint azt várom már, hogy jöjjön a jó idő – mosolyodik el. – Van egy szép nagy udvarunk is, egy kis tábortüzünk és már októberben is megmutattuk, hogy milyen jót lehet rajta főzni és szalonna-sütést is szeretnénk a jövőben.
Sőt, ezekre a szabadtéri programokra – magamból kiindulva úgy gondolom – sokkal vevőbbek az emberek.
Látják, hogy itt folyik az élet.
Igen, egy kis hangoskodás, egy kis zene, egy kis sütögetés, füstölgő szalonnaszag – ismét nevetés. – Nincs is ennél jobb! A nagy udvarból kifolyólag szeretnénk szabadtéren is kicsit gyarapodni: egyrészt egy fél kosárpályát szeretnénk majd lebetonozni. Kosárpalánkunk az van, a betonozás, a placc már be lett ígérve még az ősszel, de télen ezt sajnos nagyon nehéz kivitelezni. Másrészről pedig egy röplabdapályát szeretnénk még majd kialakítani, az anyagi támogatást ebben is megvan, sok dolog nem kell hozzá. Ami megvan, azt pedig mind az önkéntesek mind pedig az eddigi támogatóink segítségével könnyedén meg fogjuk tudni majd valósítani.
Mondanál még valamit, amit fontosnak tartasz?
Igen. Kérdezted még az imént, hogy csak a saját erőnkből működtetjük-e ezt az egészet, vagy nem. A válaszom az, hogy nem csak a saját erőnkből. A pókernél például, egy Bagyin Balázs nevű barátom az, aki megtámogatott minket egy póker zseton-készlettel. És a Nemzeti Művelődési Intézet is adott egy zseton-készletet. Illetve azóta Urbancsok Tamás is hozott be egy készletet. Nehogy véletlenül kevés legyen a következő alkalomra – mondta nevetve.
De magában a helyben is rengeteg önkéntes jellegű dolog van. Volt, aki behozott egy hangfalat, valaki támogatott minket egy egyszerű sztereó elosztóval, hogy több hangfalat lehessen a számítógépre rákötni. Szóval mindenki, aki tud, egy kicsit belead. A M.A.G.U.S szerepjátékhoz is érkeztek könyvek, nyomtatványok papír és elektronikus formában. Mindenki ott segít a közösségünknek, ahol csak tud.
Végül is ez a cél.
Így van. Ez a cél, hogy összefogjunk, és így az emberek is sokkal inkább magukénak érzik majd a helyet. Meg igazából ez a hely arra szolgál, hogy mi magunknak csináljunk jót. Mi magunk, a saját közösségünknek. Együtt.
Köszönöm szépen, hogy válaszoltál.
Szívesen. Örömmel tettem.
Sznida Nóra
2015. február
