Sengel József: Disznóvágás

A kocsi előttünk megállt,

a kocsis a bakról leszállt.

Egy röffenés,egy visítás,

többé nem hallatszott semmi más.

Begördült az udvarba Mehemed, 

Körülbelül negyven kilós lehetett.

Én kukoricát szórtam neki pirosat,meg sárgát,

ők ketten, Tomi kutyával nyugodtan rágták.

A kis Mehemed szépen növekedett,

igen hamar szép kövérre kerekedett.

Olykor még a pázsiton is sétálgatott,

összeevett mindenféle magot.

Hányszor mondtam neki,ne egyen sokat,

mert saját maga bánja meg azokat.

De ő nem hallgatott az intő szóra,

így hát számára eljött a végső óra.

Mikor ugyanis korán reggel

megjött a szomszéd kifent késekkel,

kedvére előbb még ivott egy nagyot,

mert mikor belépett, majd megfagyott.

Mivel több férfi a háznál nem volt,

csak én,édesapám, s a bátyám,

s mivelhogy Mehmedet  szúrni kellett,

nekem is az első lábát fognom kellett.

Kimenvén a szobából, majdhogy szörnyet nem haltam,

rágondolni ily kínos válásra még csak nem is akartam.

De kiskocám, mintha megértett volna,

lefeküdt magától a szép fehér hóba.

Lefeküdt magától a szép fehér hóba,

s az éles kés már fúródott is a kiskoca nyakába.

Kibuggyant szívéból szép piros vére,

Még röffent egyet, így lett szegénynek vége.