Oláh Péterné: Karácsony a Jantyík tanyán

Hideg tél volt és vártuk a karácsonyt
Anyánk hazafele ballagott a havas úton
Arcára ráfagyott a könny, ahogy közeledett
Sajnálta az ablakból kukucskáló gyerekeket

Keze pirosra fagyott, pedig dörzsölgette
A meleg kályhát szinte magához ölelte
Puszit nyomott a borzas kis fejekre
Majd szeme újra könnybe lábadt

Kérdésünk helyett ő mondta a választ
És már nevetett:
Most nem hoztam nagy cukorkát
Csak olyan aprócskát, hogy sok legyen

Az asztalra borította, na mindenki vegyen
De egyformán, mert tudom, hogy hány szem volt
Majd elfordult
Szeme könnyfátyolba borult

És már mondta is a következő ötletét
Találkoztam a Jézuskával gyerekek
Tőle kaptam az apró cukorszemeket
A puszit, amit adtam, ő küldte nektek

És már az asztalon állt a szaloncukor receptje
Nagy izgalommal vettük Anyánkat körbe
Kerestük a színes papírokat,
Mikben elrejtettük az elkészült cukrokat

Majd estére Apánk is hozta a kis fenyőt
Nehezen ásta ki a megfagyott földből őt
Rákerültek a színes papírok
Mindenki valami dalt dudorászott

Miközben anyánk megsütötte a kalácsot
A fenyőfa alja üresen tátongott
Oda senki nem tett ajándékot
Anyukánk látva a nagy várakozást,

Hogy mosolyt csaljon az arcunkra
Kezét nyújtva hívott bennünket táncba
Körbetáncoltuk a szép kis fenyőfát
így találtuk meg a karácsony ajándékát

Azt mondták akkoriba az emberek
A Jézuska most iskolákat építget
Meg a sok lerombolt hidat javítja
Ajándékra most a sok gyereknek nem jutna

És nem is jutott még sokáig
A Mikulás sem járt akkoriba,
Neki meg megkopott a csizmája
Így csak üldögéltünk a kemence padkáján
Arról álmodozva, hogy egyszer ajándék is lesz a Karácsonyfán.